Timelord

Az artézi kutak népegészségügyi hatásáról, a hazai fürdőkultúra kialakulásában játszott szerepükről felesleges hosszú fejtegetésekbe bocsátkoznom. A mélyből feltörő tiszta víz, netán gyógyvíz emberi életre, és gazdaságra gyakorolt hatásairól mindannyiunknak vannak tapasztalatai. Jöjjenek inkább a képek.

A Margit-szigeti kút fúrására a terület tulajdonosa, József főherceg adott megbízást Zsigmondynak. Mintegy féléves munka után, 1867. május 13-án délután 5 órakor csapott fel először a vízsugár. "Meglepő és váratlan jelenség" volt a Margit-szigeti kútból magasan feltörő víz, mert magyar ember ilyesmit korábban még nem láthatott, "ha csolnakon közeledünk a helyhez már messziről érezzük az erős kénszagot, mit a víz párolgása terjeszt a forrás körül".

Az alábbi, 1869-ben megjelent rajzok a belvárosi Athenaeum nyomda életébe és az ott folyó munkába nyújtanak bepillantást. A vállalkozás 326 alkalmazottal működött, akik között - mint ahogy az alábbi képek is mutatják - nők is jócskán voltak. Az elkészített rajzsorozat a technikai kultúra iránt érdeklődő, a világra nyitott művelt magyarok számára készült. És gondolom, jó reklám volt az Athenaeumnak is.

Az Athenaeum legfontosabb épülete a mai Egyetemi Könyvtárral szemközti oldalon, a Ferenciek terén állt. Az épület a belváros zegzugos utcáinak rendezése során - nagyjából az Erzsébet híd építésével egy időben - tűnt el.  Ebben az épületben voltak az irodák, a földszinten balra pedig a kiadóhivatal. A kiadóhivatal intézte az újságok előfizetését, a reklamációkat és innét postázták a megjelent lapokat. Ez igen-igen stresszes feladat lehetett. Gondoljunk bele: naprakész nyilvántartások vezetése kézírással lúdtollal, golyóstoll és írógép nélkül...

A földszint jobboldal egyik szobájában volt a pénztár, amelyet betörés ellen vasrácsokkal és egy Wertheim-szekrénnyel védtek. A pénztáros feladata volt, hogy napjában többször is a főpostára menjen a beérkező pénzes-levelekért. A vidéki újság-előfizetők ugyanis pénzes-levélben küldték el az előfizetési összeget. A pénztárost persze őrző-védő ember is kísérte. A pénztáros az előfizetők adatait, és a befizetett összegeket egy nagykönyvbe bevezette.

A nyomdagépek nem ebben az épületben dübörögtek.

Az alábbi metszetet ajánlom figyelmetekbe.

A kép a Pest és Vác közötti vasútvonal megnyitását ábrázolja 1846-ban. Az ünnepség fő meghívottja és a vasút megnyitója József nádor volt. Balra, a pesti indóház előtt ott áll az a szerelvény, amelyik elsőként fogja megtenni az utat a meghívott vendégekkel. Az épület bejáratát drapériával díszítették és fellobogózták.

Az ábrázolás az indóház nyugati oldalát mutatja. Az előterében álló nézelődők a Váci út vonalától némileg beljebb, körülbelül ott gyülekeznek, ahol manapság a Nyugati pályaudvar melletti autóbuszmegállók vannak.  Az is jól látszik, hogy jelentős, de még befejezetlennek tűnő terepmunka előzte meg az építést, a vasútállomás ugyanis néhány méterrel magasabban fekszik. Mos pedig nézzük meg közelebbről az ábrázolás jobb oldalát.

Az első edzőterem  előbb a Király utcában (1859-1870 között), majd a  Városligeti fasor és a mai Dózsa György út sarkán álló épületben működött. Persze a szolgáltatást nem edző-, vagy konditeremnek nevezték, hanem "testegyenészeti" intézetnek.

Az intézmény szolgáltatásai hasonlítanak egy maihoz. Az egyetlen, nem elhanyagolható különbség: az edzőterem látogatói betegek voltak, az elvégzett tornagyakorlatok pedig a gyógyulást szolgálták. Egészséges ember ide be nem tette a lábát.

A Batizfalvy-féle testegyenészeti intézet épülete a Király utcában. A vállalkozás idővel kinőtte az épületet. A tulajdonos a Városliget mellett építtetett egy új épületet.

1943-ban a Budapesti Székesfővárosi Közlekedési Rt. (Beszkárt) kalauzhiánnyal küszködött. A munkaerőhiány enyhítésére és a kalauzok munkájának gyorsítása céljából a vállalat átalakította a jegyrendszerét. 1943 augusztusában bevezették az ún. "előreváltási rendszert".  Ez azt jelentette, hogy az utas a villamoson olcsóbban kapta meg az átszállójegyét (50 fillér helyett 40 fillérért), ha nem pénzzel, hanem egy előre megváltott tantusszal (ez volt a váltójegy) fizetett. A trafikokban is megvásárolható tantusz ára 40 fillér volt. Ettől kezdve tehát a villamosokon kétféle, egy 40 filléres tantuszért adott fehér színű és 50 fillérért megvásárolható piros színű váltójeggyel is lehetett utazni.

A kétféle árú átszállójegy az amúgy is feszült politikai légkörű 1943-as évben csak gerjesztette a hétköznapi konfliktusokat és indulatokat. A Beszkárt közleményben igyekezett az utazóközönséget lecsillapítani: "Érdemes ugyanezért az útért 10 fillérrel többet fizetni? Nem! Tanulság: mindig legyen a zsebében váltójegy, mert sohasem tudhatja előre, mikor kell villamosra szállnia. Ha pedig mégis elfelejt a dohánytőzsdékben váltójegyet venni és átszállójegyet akar váltani ne haragudjék, hanem zokszó nélkül készítse elő az 50 fillért és mondja meg a kalauznak, hogy piros átszállót óhajt."  A villamoskalauzokat pedig plakáton is figyelmeztette az udvariasság követelményeire.

Korábban még nem publikált képek következnek.

Az alábbi képválogatás - azon közhelyen túl, mely szerint őseink szerették a dinnyét - azt a tézist is bizonyítja, hogy a 19. századi képzőművészek szerették a dinnyét ábrázolni. A pesti piacokról készített korabeli rajzokon a dinnye rendszeresen megjelenik. A nagy tömegben a földön szétterülő dinnyehalmok mellett érdemes a piac infrastruktúrájára, és a térhasználat szerkezetére is felfigyelni.

Pesti dinnyevásár a reformkorban. Az 1850-es években divatba jött a dinnyetermelők közötti verseny. Sőt, Rákospalotán dinnyeünnepélyeket is rendeztek. Ami a piaci térhasználatot illeti, kaotikus viszonyokat látunk, az áruszállító szekerek mellett földre helyezett portékát, földön fekvő és szoptató anyát, abrakoló lovakat, alkudozó vevőket és parasztokat.

Az Andrássy út (lánykori néven Sugár út) alábbi, legkorábban nyilvánosságra kerülő tervrajzát a szokásosnál jóval nagyobb felbontásban tettem fel: A képet érdemes letölteni és részleteiben is megnézni. 

Az Andrássy út teljes hosszában zárt sorú beépítést álmodtak, azzal a különbséggel, hogy az út első felében több emeletes bérpaloták, a Köröndtől pedig villák épülnének. A tervet a korabeli sajtó merésznek minősítette, mert a legszűkebb utcákkal rendelkező Terézvárost szelte át. "Azt mondják, hogy ez a miniszterelnök legkedvencebb terve, mert azt hiszi, hogy nemcsak a fővárosi lakosságnak tesz jó szolgálatot, hanem Pestnek egyszerre nagyvárosi jelleget nyújt általa." 

A terven számomra az Operaház elhelyezése a legfeltűnőbb. Az első elképzelés a Városligeti fő sugárút legelejére helyezte az Operaház épületét.

Most pedig következzenek az Andrássy útról készített első látványtervek.

A parkolási stressz viszonylag új jelenség a magyarországi közlekedés történetében.

 Budapesten parkolási gondok legelőször az 1970-es évek elején a belváros frekventált csomópontjaiban keletkeztek. Hogyan próbálták a belvárosban a parkolást szabályozni? Rövid emlékeztető következik.

Az alább bemutatott képet a szokásosnál nagyobb felbontásban raktam fel, letöltve könnyebben ki lehet venni a részleteket. A képet az 1900-as párizsi világkiállítás részére készítették. Az ábrázolás a Gellérthegytől délebbre, körülbelül hatszáz méter magasból mutatja Budapestet.

1944-ben a Budapest Székesfőváros Közlekedési Rt. (Beszkárt) mintegy negyven darab kisebb-nagyobb plakátot készített az utazóközönség és a személyzet tájékoztatására, illetve figyelmeztetésére. Ebből a gyűjteményből mutatok be néhány érdekesebbet.