Velence első elektromos díszkivilágítását a Ganz Villamossági Rt. 1912-ben szerelte fel. A projekt részleteiről alig néhány információt találtam, az bizonyos, hogy a transzformátorokat a vállalat budapesti gyárából szállították. Az izzók, vezetékek és egyéb alkatrészek (pl. kapcsolók) származási helye és gyártója ismeretlen.
A velencei Campanile újjáépítése, 1911
Nagyszerű történet, pocsék képekkel. Bocs!
Képzeljétek el az alábbi szituációt. A 20. század elején lassan, de biztosan növekedni kezd a balatoni idegenforgalom. A városokból érkező fürdővendégek kényelemre és modern szolgáltatásokra vágynak. Kulturált nyaralóhelyeket, tiszta szállodákat, kiszámítható vasúti közlekedést, bérkocsikat, cukrászdákat, cigányzenés esti szórakozóhelyeket igényelnek. Balatoni bort, halászlevet, és persze rántott fogast akarnak.
A balatoni fürdőtelepeknek - ha pénzt akarnak csinálni - alkalmazkodniuk kell az új igényekhez. Ez az a pont, ahol a polgárosodó életminőség jelei már nemcsak Balatonfüreden, Keszthelyen vagy Siófokon, de a kisebb településeken is megjelennek. Ennek a folyamatnak az egyik állomását jelenti a nyaralótelepek és községek elektromos áramellátása. Erről szól ez a sztori.
1913-ben járunk. Aszófőn egy áramfejlesztő telepet létesít a Hazai Villamossági Rt. Az a cél, hogy az áramfejlesztő telep ellássa a Balaton északi és déli partjának településeit. A két part közötti összeköttetést egy vízalatti kábel lefektetésével oldották meg. Ezt a munkát a pozsonyi kábelgyár végezte el.
Most pedig jöjjenek a képek.
Az aszófői áramtelep az észak-balatoni vasút mellé települt
A Mátravidéki Erőmű megépítését a budapesti fogyasztók növekvő villamosenergia igénye tette szükségessé.
Az erőmű kivitelezése 1940-ben kezdődött el. A Budapestet és a lőrinci erőművet összekötő távvezeték megépítésére három cég kapott megbízást. Szerencsés módon, a 60 km hosszú mátra távvezeték megépítéséről a fortepan több fotót is őriz. Ezek közül a képek közül mutatok be néhányat. A távvezeték megépítésében a Siemens magyarországi vállalata is részt vett, a cég a Budapesttől Gödöllőig tartó szakaszt építette meg. A Siemens építésvezetőségének központja Gödöllőn volt.
A gödöllői szakasz építésvezetősége
Néhány hónapja megvásároltam egy kisebb fényképgyűjteményt, amelyben lapult egy Ganz generátorokról készített fotó, hátlapján egy ráfirkantott Almissa felirattal. Meglepően könnyen sikerült kideríteni: Dalmácia legnagyobb hidroelektromos telepét ábrázolja a fénykép. És persze arra is rájöttem, jártam már az erőmű környékén. Bosszant, hogy nem néztem meg, mert nem tudtam róla. Bárhol járok, az ipari műemlékeket nem szoktam kihagyni. Erre tessék, itt van egy fontos, ráadásul magyar alkotás!
De nézzük a részleteket.
Két Ganz vállalat, a Ganz-Danubius és a Villamossági Rt. 1913-ban adta át a mai Omis (egykoron Almissa) környékén a Cetina folyóra telepített erőművét. Az erőművet Bláty Ottó Titusz tervezte négy, egyenként 20 ezer lóerős turbinával. A vízmű építését a karsztvidék viszonyai nehezítették meg. A közlekedési nehézségek miatt egyes gépeket szétszedve szállították a helyszínre, és helyben szerelték össze.
A Ganz dalmáciai vízerőműjének 75 méter hosszú gépházában
