Timelord

A 19. század második felében az európai uralkodócsaládok egy, vagy több udvari vonattal is rendelkeztek. Természetesen ezek a vonatok a legkorszerűbb technikai kivitelben készültek, belső berendezésükben viszont a történelmi hagyomány dominált. A század végének divatos stílusirányzata, a historizmus, a MÁV 1896-os udvari vonatában jelent meg. Ilyen historizáló berendezést kapott Erzsébet királyné új hálókocsija is.  Ennek a kocsinak a belsejéből mutatok két fotót. A XVI. Lajos stílusában készített szalonkocsiban a királyné lakosztálya négy helyiségből (szalon, hálóterem, öltözőszoba és WC) állt.

Erzsébet hálóterme. Mivel a királyné kedvenc színe a kék volt, a teremben a kék hangsúlyosan megjelent. Az oldalfalak alsó része világoskék, felső része pedig acélkék virágmintás selyemszövet borítást kapott. A bútorokat acélkék színű szövettel kárpitozták. A mennyezetes ágyat hímzett selyempaplannal borították, a baldahin ékszínkék selyemszövetből készült. A látványos ágy mellett szinte eltörpül a többi bútor. Ebből a hálóteremből nyílt a királyné öltőzőszobája.

1897-ben a német császár, II. Vilmos hivatalos látogatásra Magyarországra érkezett. A kor szokásai szerint a hivatalos uralkodói látogatások alkalmával nemcsak a várost díszítették fel, hanem a főváros népének sorfalba kellett rendeződnie, és így köszöntenie az illusztris vendéget.

Hogyan szervezték meg a sorfalat? Erről szól az alábbi tájékoztató brossúra.

1893-ban járunk, az Osztrák-Magyar Monarchia Kőszegen nagy hadgyakorlatot szervez. A résztvevőket a vezérkar két hadseregbe - északi és déli - csoportosítja. Az egyik seregbe mintegy 80 gyalogos zászlóalj, 50 lovas század, és 170 ágyú tartozik. A másik seregben több a lovas század és kevesebb az ágyú. A hadgyakorlat célja annak gyakorlása, hogyan kell egy jövendő háborúban az egymás ellen harcoló tömeghadseregeket irányítani. A korabeli sajtó szerint a hadgyakorlaton mintegy 160 ezer katona vesz részt.

Az eseményen Ferenc József, II. Vilmos német császár, miniszterelnökök, miniszterek, külföldi attasék, követek is megjelentek.  De eljött a szász király, több Habsburg és bajor főherceg, sőt az angol királynő egyik fia is.   "A ritka fényes látványt" a magyaros díszruhába öltözött főurak, a magyar főpapok, megyei és városi küldöttségek tovább emelték.

Joggal vélelmezhetjük, hogy a kisvárosi Kőszeg életében, mindennek milyen óriási jelentősége volt.   Kőszeg beleadott apait-anyait. Lássuk, hogyan.

Szombathelytől Kőszegig a vasút menti falvak lakói a Ferenc Józsefet szállító udvari vonatnak fáklyás világítást adtak, azaz örömtüzeket  gyújtottak.

A walesi bárdokat Arany János 1857 nyarán írta. Közismert, hogy a ballada születését Ferenc József 1857-es magyarországi látogatása ihlette. Arany nem állt be az uralkodó dicsőségét zengők kórusába, és jól megfizetett dicshimnusz helyett egy szuggesztív költeménnyel fejezte ki a rendszer elleni érzéseit. Számomra Arany  balladájának csúcspontja:

"Elhullt csatában a derék
 -No halld meg Eduárd:
Neved ki diccsel ejtené,
Nem él oly velszi bárd."

Talán mondanom sem kell, hogy Ferenc József és Erzsébet utazása azért nem ilyen fagyos légkörben zajlott. Arany János helyett akadtak velszi bárdok, kik az uralkodó nevét diccsel ejtették. A kor szokása szerint az üdvözlő verseket külön kinyomtatták. Ezekből mutatok be néhányat.

A nagyváradi papság 20 versszak 80 verssorában próbálta kifejezni, mit jelent számukra Ferenc József látogatása. Az egyházfiak azt állították, csak az ő királyszeretetük az igazi, mert aki istent úgy szereti, mint ők, azok tudják Ferenc Józsefet igazán szeretni.

A 19. századi Európa legjobban őrzött uralkodócsaládja az oroszoké volt. Nem véletlenül. Orosz cárnak lenni nem volt nyugis pozíció. Az orosz cárok vasúti utazásait mindig rendkívüli biztonsági intézkedések jellemezték. A merényletkísérletek, merényletek, és gyilkosságok ennek ellenére nem maradtak el. Nézzünk néhány példát. 

A Vaskapu hajózási akadályainak felszámolása a 19. század végének legnagyobb állami beruházása volt. Az 1890-1898 közötti munkálatok során több mint 25 millió köbméternyi követ és földet mozgattak meg hat munkaállomáson.  85 építőmunkás szenvedett halálos balesetet. Sőt, ebbe halt bele a mű legfontosabb szervező-koordinátora és akarnoka Baross Gábor is. Voltak meddő viták, határidő és költségvetés túllépés. És persze előbb avatták fel (1896), mintsem teljes egészében elkészült (1898) volna. A teljes költsége 31 millió korona volt, ez az összeg körülbelül akkora, mint amennyit a MÁV 15 év alatt költött beruházásokra.

A munkálatok nagyságrendjét ez a kép plasztikusan érzékelteti. A metszeten a Grében hegy Dunába mélyen benyúló lerobbantott részét egy pontozott félkörív jelzi. Ez alig 327 ezer köbméter volt, a teljes földmunka, kevesebb mint két százaléka.

Az 1896-ban, az uralkodó magyarországi vasúti utazásaira készített udvari vonat sorsáról 1920 óta nem tudunk semmit. A millenniumi ünnepségek fényét emelő elegáns udvari vonat eredetileg öt kocsiból állt. Horribilis vételárát (418 ezer forint) a MÁV közel másfél évig nem fizette ki a Ganz vállalatnak.

A millenniumi vonatból egyedül az itt bemutatott dísztáblák maradtak fenn.

Ez a sztori nem a Bős–Nagymarosi Vízlépcsőről és a Dunakanyarba tervezett hídról, hanem egy megvalósult projektről szól.

1894-ben hadgyakorlatot rendeztek a Dunakanyarban, amelynek során osztrák és magyar katonai hidászok egy pontonhidat állítottak fel Visegrád és Nagymaros között. A hadgyakorlaton mintegy nyolcezer katona vett részt. A katonákat Visegrádon és környékén szállásolták el.

A hadgyakorlat legfőbb attrakciója a hídverés volt. A korabeli beszámolók szerint, a dunai hídveréshez hasonlót az osztrák–magyar hadsereg hadgyakorlaton még sohasem vitt véghez.

   A nagymarosi oldalon a pontonhidat a révkikötőnél állították fel.

Alig néhány hete készült el és látogatható a gödöllői udvari váróterem. Érdemes megnézni, igényes belsőépítészet, szakszerű mestermunka jellemzi a kívül-belül gyökeresen megújuló épületet. Lehetetlen nem emlékezni az átható pisi- és dohányszagra, és a reménytelen sivárságra, melyet az épület évtizedekig árasztott. A jelen és a közelmúlt kontrasztja elképesztő. Sajátos módon a gödöllői udvari pavilon körül még sok a kérdőjel. 

Ez volt az első udvari váróterem Gödöllőn.