Szavak nélkül.
Felix Faure francia elnök (1895-1899) és a szeretőjének története meglehetősen szokványosnak indult. Az elnök üzent a barátnőjének, ha kedve támadt egy kis barátkozásra. A szépasszony pedig felkereste egy négyszemközti tárgyalásra az Elysée palotában. Idáig mindent könnyen el tudunk képzelni.
Az események 1899. februárjában vettek drámai fordulatot, amikor is a köztársasági elnök éppenséggel egy légyott kellős közepén kapott szélütést. A pánikba esett Marguerite Steinheil - még rendezetlen ruhában - hívatta az elnök embereit. A kínos szituáció az elnök halálával vett még komolyabb fordulatot. A váratlan haláleset körülményeit a szélsebesen szétterjedő pletykák ugyanis tovább színezték: a pletykák arról szóltak, hogy a halál orális szex közben érte az elnököt. Nem nagy ügy, gondolhatjátok joggal. Igen ám, de ezt a sztorit a 19. század álszenteskedő és szemforgató közéletébe kell belehelyezni, ráadásul mégiscsak egy nagyhatalmi tekintélyét féltve őrző ország első emberéről volt szó. Egy szónak is száz a vége, a pletykákkal, és a szerető személyével ezért a sajtó ekkor még igencsak szőrmentén foglalkozott.
A 19. századi Magyarországon a csúcsforgalom még ismeretlen fogalom volt. Ilyesmit honfitársaink csak a világvárosokban tapasztalhattak meg.
A motorizáció előtti városi közlekedést zaj és állandó por jellemezte. Joggal gondolhatjátok, ma is van zaj és por, de az akkori másmilyen volt. Másfélék voltak a zajok és szagok, másmilyen az ütemessége és menetsebessége, és persze más volt a forgalmi rend is. A pormentesített burkolatok alacsony elterjedtsége miatt az úttesteket vékony porréteg fedte, melyet a fogatolt járművek folytonosan felkavartak, felvertek. Nagyforgalmú, pormentesített burkolattal nem rendelkező utcákban az első emelet feletti lakások értékesebbek voltak, mert ezekben tisztább volt a levegő.
De elég a szövegből, jöjjenek a képek két világváros, London és Párizs csúcsforgalomáról. 1890-ben Londonnak több mint négymillió, Párizsnak "alig" 2,5 millió lakosa volt.