Az 1896-ban, az uralkodó magyarországi vasúti utazásaira készített udvari vonat sorsáról 1920 óta nem tudunk semmit. A millenniumi ünnepségek fényét emelő elegáns udvari vonat eredetileg öt kocsiból állt. Horribilis vételárát (418 ezer forint) a MÁV közel másfél évig nem fizette ki a Ganz vállalatnak.
A millenniumi vonatból egyedül az itt bemutatott dísztáblák maradtak fenn.
Az Osztrák–Magyar Monarchiában a vasúttársaságoknak az 1880-as évektől kezdődően évről–évre ki kellett dolgozniuk hadimenetrendjüket. A hadimenetrendek alapelveiről, az adatok formájáról, a hadimenetrendek szerkesztésének részleteiről Ausztria és Magyarország három évig (1883–1886) tárgyalt egymással. 1885-ben a két állam megállapodott a hadimenetrendek szerkezetéről, 1886-ban pedig az általános irányelvekről.
A vasúttársaságok évente emlékiratot készítettek a hadimenetrendjük bevezetésével kapcsolatos teendőkről.
A nagyszájú, öntudatos butaság karakteres példája következik. A párbeszéd reformkori írója, Nagy Ignác egy rendkívül ismerős, manapság is erős bázissal rendelkező gondolkodási sémát öntött formába.
Az 1840-es években vagyunk, épül az első magyarországi vasútvonal Pest és Vác között.
Az első világháború előtti évtizedekben szervezett lengyel csoportok két alkalommal jöttek Budapestre. Elsőként 1885-ben indítottak kirándulóvonatot (korabeli szóhasználattal kéjvonatot) a fővárosba. A kéjutazók különvonatát Budapest ünnepélyesen fogadta, fellobogózták a Keleti pályaudvart, voltak beszédek, fogadás, tósztok és ivászat. A kirándulók célja a Városligetben megnyílt Országos Kiállítás megtekintése volt.
1903-ban a Szent István napi körmenetre érkeztek különvonattal lengyel vendégek Budapestre.
Úgy gondolom, az alábbi, rejtélyes okból igen ritkán látható kép igazi csemege lesz a vasútbarátoknak.
1874-ben vagyunk, elkészült az Aréna úti (ma Dózsa György úti) vasúti aluljáró.
Az Osztrák–Magyar Monarchiából nézve Oroszország egy rettentő nagy és igen veszélyes birodalom volt. Az Oroszország felől érkező potenciális fenyegetés hatására a Monarchia nemcsak fegyverkezett, hanem a hadászati célú vasúti beruházásokat is jócskán eszközölt. Mindezzel a hadvezetésnek az volt a célja, minél gyorsabban a Monarchia határaira, ill. a hadműveleti területekre tudják szállítani a csapatokat. Az volt a vesszőparipájuk, amelyik hadsereg előbb ér a harcszíntérre az fogja megnyerni a háborút. A közös hadügyminiszter – időnként Ferenc József is – évtizedeken át nyomás alatt tartotta a magyar kormányt, időről-időre sürgetve a magyar kabinetet adott vasúti beruházások kivitelezésére. Mondanom sem kell, az erről szóló osztrák levelekben az orosz vasutak teljesítőképességét és a Monarchia veszélyeztetettségét ijesztő adatokkal támasztották alá. Mindez jelen írás szempontjából csak azért érdekes, mert az alábbiakban bemutatott fényképek és az osztrák–magyar kormányzati iratokból az orosz vasutakról kialakuló benyomás élesen különbözik.
A színes fényképeket egy orosz fotós, Szergej Mihajlovics Prokudin-Gorsky készítette 1909–1915 között. A fényképész egy speciálisan felszerelt vasúti kocsival bejárta az Orosz Birodalmat és megörökítette az ország életét. Lenyűgöző alkotások következnek.
Simskaia orosz vasútállomás némileg magasított peronnal, gázlámpákkal. Hátrább a vízdaru, majd a víztorony és a raktár.
A takarékos életvitel egyike a polgári erényeknek. De hogyan takarékoskodjon egy közjogi méltóság? Következzen néhány példa Horthy Miklós kormányzó múltjából.
A sztori ott kezdődik, ahol a közjogi méltóságok magánkiadásai és az állami feladatokkal járó kiadásai szétválnak. A kormányzó esetében a szabály a következő volt: az államfő magánbirtokán keletkezett kiadásait saját zsebéből fizeti, az állami birtokok használatával összefüggő kiadások költségeit pedig az állam fedezi.
Melyik MÁV pályaudvar volt a legszebb az első világháború előtti időkben? A válasz egyáltalán nem kézenfekvő. A végeredmény ti. nagymértékben attól is függ, az egyes indóházakról, az épületek szépségéről és atmoszférájáról milyen dokumentáció maradt fenn. Az igényes dokumentáció, a részletgazdag ábrázolások szebbnek láttatják az épületeket egykori valóságuknál.
Emiatt könnyebb azt a kérdést megválaszolni, melyik a legszebb pályaudvari ábrázolás a monarchiabéli korszakból. Számomra az alábbi kép kerül a dobogó tetejére.
.jpg)
Ismeretlen művész akvarellje, eredetijét a Közlekedési Múzeumban őrzik. Első pillantásra olyan mintha a Keleti pályaudvarról készült volna.
Mit tegyél, egy tökéletes vasúti utazás érdekében? Nyolc szabályt kell betartanod.
Alig néhány hete készült el és látogatható a gödöllői udvari váróterem. Érdemes megnézni, igényes belsőépítészet, szakszerű mestermunka jellemzi a kívül-belül gyökeresen megújuló épületet. Lehetetlen nem emlékezni az átható pisi- és dohányszagra, és a reménytelen sivárságra, melyet az épület évtizedekig árasztott. A jelen és a közelmúlt kontrasztja elképesztő. Sajátos módon a gödöllői udvari pavilon körül még sok a kérdőjel.
Ez volt az első udvari váróterem Gödöllőn.
