Az első világháború előtti évtizedekben szervezett lengyel csoportok két alkalommal jöttek Budapestre. Elsőként 1885-ben indítottak kirándulóvonatot (korabeli szóhasználattal kéjvonatot) a fővárosba. A kéjutazók különvonatát Budapest ünnepélyesen fogadta, fellobogózták a Keleti pályaudvart, voltak beszédek, fogadás, tósztok és ivászat. A kirándulók célja a Városligetben megnyílt Országos Kiállítás megtekintése volt.
1903-ban a Szent István napi körmenetre érkeztek különvonattal lengyel vendégek Budapestre. Hasonlóképpen ünnepélyesen köszöntötték a zarándokokat, voltak zászlók, beszédek, közös ebéd stb.
A látványos külsőségek ellenére egyik látogatásnak sem volt politikai jelentősége. A fogadtatás módjából levonhatnánk ilyen következtetést, de ez nem lenne helytálló. Még a tömegturizmus előtti korban vagyunk, több száz, egyszerre érkező kiránduló mindenütt nagy figyelemben részesült. Mindez udvarias gesztus volt.
