Az Osztrák–Magyar Monarchiában a vasúttársaságoknak az 1880-as évektől kezdődően évről–évre ki kellett dolgozniuk hadimenetrendjüket. A hadimenetrendek alapelveiről, az adatok formájáról, a hadimenetrendek szerkesztésének részleteiről Ausztria és Magyarország három évig (1883–1886) tárgyalt egymással. 1885-ben a két állam megállapodott a hadimenetrendek szerkezetéről, 1886-ban pedig az általános irányelvekről.
A vasúttársaságok évente emlékiratot készítettek a hadimenetrendjük bevezetésével kapcsolatos teendőkről. Az emlékiratok formájáról, a mellékletekben lévő adatokról, a mellékletek sorrendjéről a vasúttársaságok képviselői hosszasan, aprólékos részletességgel megállapodtak. A vasúttársaságoknak terveiket a teljes hadiforgalomra – egy elképzelt helyzetre vonatkoztatva – végletesen precízen ki kellett dolgozni. A vasútvonalak teljes kihasználása esetében az előre nem látott szállítmányokat (pl. tüzelőanyag-forgalom) csak a szerelvények ötöde szállíthatott. A 19. századi hadimenetrendek még egyáltalán nem számoltak polgári forgalommal és a postát szállító szerelvények is csak a mozgósítás tizedik napjáig közlekedtek. 1914-re Magyarország vasútvonalainak hadimenetrendje sokat finomodott. Nézzük meg közelebbről.
Az 1914-es hadimenetrendben posta vonatok, bevonulási vonatok és helyi vonatok szerepelnek. A postavonat jelentése egyértelmű, a normál postai küldeményeket szállító szerelvények. A postavonatok újraindítása a mozgósítás utáni harmadik napon kezdődhetett el. A bevonulási vonatok a mozgósítás 3–5 napján közlekedtek. Ezekkel a vonatokkal kizárólag a szolgálatra bevonuló nem tényleges katonák utazhattak. A helyi vonatok a megyeszékhelyek és a nagyobb városok környékének helyi személyforgalmát közvetítették a mozgósítás 6. napjától kezdve. A helyi vonatokat kizárólag harmadosztályú személykocsikból állíthatták össze.
Ez pedig a 1914-es hadimenetrend egyik lapja, érdemes megfigyelni, a polgári személyforgalom drasztikus átalakítását. (A képet olvashatósága érdekében nagyobb felbontásban töltöttem fel, érdemes lementeni.)
A hadimenetrendek a második és harmadik mozgósítási napok közé eső éjfélkor léptek életbe. Mindazonáltal nem minden vasútvonalnak volt hadimenetrendje.
A hadimenetrenddel nem bíró vonalakon a polgári menetrend – igaz korlátozott mértékben – életben maradt. Ilyen vonal volt például Vác–Ipolyság, Vámosgyörk–Gyöngyös, Bánréve–Ózd, Debrecen–Tiszalök stb.
A mozgósítási parancs után néhány – elsősorban a román és szerb vasutakhoz csatlakozó – vasútvonalat bezártak, a forgalmat beszüntették. De ezen felül bezártak még 42 rövidebb vasútvonalat. Ilyen volt például a Türje–Balatonszentgyörgy, a Mezőtúr–Túrkeve, Szombathely–Rum közötti pálya. A főváros élelmezésére különleges intézkedéseket léptettek életbe.
Hadimenetrend-ügyileg ennyi talán elég is lesz.
