Timelord

A miniszterelnök erőteljes hasonlata – mely szerint a magyar állam olyan, mint egy gyorsnaszád – adta az ötletet, néhány naszádos képet bemutatni. A naszád olyan hadihajó, amely gyors, olcsón felépíthető és működtethető, és – ahogy azt a wikipédia megjegyzi – képesek bosszantani (tehát nem legyőzni) az ellenséget, valamint „korlátozott hatótávolságuk miatt a partközeli vizeket ellenőrzik”.  Ennek fényében talán mégsem olyan szellemes az a hasonlat.

Egy naszád lövést ad le a Dunakanyarban Visegrád és Nagymaros közelében 1595-ben. A parton egy magyar nemesasszony és egy vitéz ügyet sem vet a hajóra és az ágyúlövésre. A naszád a lövés ellenére – amely talán figyelmeztető jelzés lehet – úgy gondolom, nem áll harcban.

A Kádár-korszakbéli Magyarországon a számítógépek mibenlétéről kevés embernek volt fogalma. Kevesen láttak működés közben számítógépet, és kevesen tudták elképzelni, a hétköznapi életben mire lehet felhasználni a számítógépeket. Nem véletlen, hogy kutatóintézeteket is alapítottak, a hogyan és mire lehet használni a számítógépeket kérdés megválaszolására. Ilyen volt például a mára elfeledett Számítógép-alkalmazási Kutató Intézet, de volt Számítástechnikai Koordinációs Intézet is.

 Az alábbiakban a "mire lehet használni a számítógépeket" kérdés humoros képi megfogalmazásáról mutatok néhány karikatúrát.

1. Iskolában puskázásra. Az 1961-es karikatúra a számítógép és számológép közötti különbség elmosására épít.

2.

Őseink rettentően mellélőttek a jövőről szóló ábrándozásaikban. Mutatok néhány képes példát.

A rajz 1885-ből származik. Békésen horgászó és a vízparton táncoló emberek környezetében gépekkel vívott háború zajlik.

A karikaturisták és humoristák kedvenc – bár csak tízévente elővehető – témája, hogyan viselkednek az emberek a népszámlálási biztossal. Íme néhány alaptípus.

1. Kérdésre kérdéssel válaszolnak.

A Critical Mass tiszteletére itt az idő összefoglalni az innovatív kerékpárhasználat jellemzőit. Nézzük át a lehetőségeidet.

Először is, elfoghatsz rablókat kerékpárral a Teréz körúton.

Száz évvel ezelőtt, 1910-ben rendezték meg az első nemzetközi repülőversenyt Magyarországon. A repülőversenyt kiforratlan gépkonstrukciók, időjárási balszerencse, és pénzügyi káosz jellemezte.

A nemzetközi versenyt a mai Kerepesi út, Keresztúri út, Fehér út által határolt rákosi mezőn rendezték meg. A rendezvény főbejárata, és a gépek indulási helye a mai Terebesi utca elejére esett.

Ma megtudtuk, röpke néhány éven belül,  milyen lesz az Andrássy út: autók nem járnak rajta, helyette fiákerek, kerékpárok és gyalogosok lesznek. Így vissza fog jön a békebeli hangulat. Ripsz-ropsz kiválogattam néhány képet, hogy könnyebben el tudjuk képzelni, mi vár ránk.

Anno Budapest sokkal de sokkal kisebb kiterjedésű gyalogosváros volt. A közforgalmú járművek napi használatát, netán a kocsitartást  igen kevesen engedhették meg maguknak. A boldog békeidőkben a városlakók gyalog mentek a munkába, és gyalog intézték napi ügyeiket.

 Az Andrássy út forgalma az 1890-es években. Budapest népessége kevesebb mint félmillió.

Tegnap este a miniszterelnökkel volt egy hosszú beszélgetés a hírtévén. Orbánnak volt egy megjegyzése, Magyarország költségvetését nem úgy kell elképzelni, mint egy lyukas takarót, amelyet a kormány megpróbál itt-ott befoltozni.

Rögtön eszembe jutott az alábbi karikatúra 1879-ből.

  Hát nem jó érzés, hogy ma már a költségvetés nem lyukas takaró?

Nehéz elképzelni, hogy szélsőséges időjárási és természeti viszonyok közepette, a szüntelenül háborgó tenger parányi sziklaszirtjein hogyan és mekkora emberi erőfeszítés árán  lehetséges világítótornyokat építeni. Most értettem meg, hogy a 19. században az angolok szabványosított építési technológiával tudtak - lehetetlen helyeken is  - világítótornyokat felállítani. A következő három kép 1879-ből származik.

Az első ábrán egy világítótorony elkészült alapzatát látjuk.

Napokon belül elkészült a Margit híd felújítása. A híd sztorijának van néhány olyan mozzanata, amely felett a guglizható írások elsiklanak. Most ezekkel foglalkozom. 

Az alábbi térkép Budáról készült 1876-ban. Abban az évben, amikor a hidat átadták a forgalomnak.

 A térképen jól látszik, hogy Buda fejlődése szempontjából a Margit híd ideális helyszín.