Ma megtudtuk, röpke néhány éven belül, milyen lesz az Andrássy út: autók nem járnak rajta, helyette fiákerek, kerékpárok és gyalogosok lesznek. Így vissza fog jön a békebeli hangulat. Ripsz-ropsz kiválogattam néhány képet, hogy könnyebben el tudjuk képzelni, mi vár ránk.
Anno Budapest sokkal de sokkal kisebb kiterjedésű gyalogosváros volt. A közforgalmú járművek napi használatát, netán a kocsitartást igen kevesen engedhették meg maguknak. A boldog békeidőkben a városlakók gyalog mentek a munkába, és gyalog intézték napi ügyeiket.
Az Andrássy út forgalma az 1890-es években. Budapest népessége kevesebb mint félmillió. 1895-ben száz fővárosi lakosra alig 13 lovas kocsi esik. Hát ezért üres az Andrássy út.
A szabad idő hasznos (?) eltöltése az Andrássy úton. Hétvégén, jó időben az úri közönség kellette itt magát. A képen az Oktogon. Jó házból származó hölgyeket, lóháton feszítő urakat látunk. Kirakatok nem igen voltak az Andrássyn, találkozóhely volt ez, ahol az urak és hölgyek spontánnak tűnő - társadalmilag elfogadható - találkákat bonyolíthattak le.
Mindehhez persze zavartalan közlekedési feltételek kellettek.
1890-től szigorúan tilos volt az Andrássyn gyorsan hajtani. A gyorsan hajtó fogatok zavarták a korzózást.
Az Andrássy út elegáns légkörében még nagyobb volt a kontraszt az omnibusz tömegnyomorával. Kezdetben az omnibusz közlekedést meg sem engedték. 1904-től még az átmenő teherkocsikat is kitiltották az útról. Külön rendelkezést kellett hozni, az operaházi díszletszállító kocsik közlekedéséről.
Az Andrássy úton kerékpározókról képet viszont nem tudok mutatni. Nem véletlenül. Kerékpározni ugyanis egykoron tilos volt az Andrássy úton. A békebeli hangulatba a kerékpár ti. nem fért bele.
Hát erről ennyit. A tanulsággal senkit sem fárasztok.
Bónuszként jöjjön a kedvencem.
