A miniszterelnök erőteljes hasonlata – mely szerint a magyar állam olyan, mint egy gyorsnaszád – adta az ötletet, néhány naszádos képet bemutatni. A naszád olyan hadihajó, amely gyors, olcsón felépíthető és működtethető, és – ahogy azt a wikipédia megjegyzi – képesek bosszantani (tehát nem legyőzni) az ellenséget, valamint „korlátozott hatótávolságuk miatt a partközeli vizeket ellenőrzik”.  Ennek fényében talán mégsem olyan szellemes az a hasonlat.

Egy naszád lövést ad le a Dunakanyarban Visegrád és Nagymaros közelében 1595-ben. A parton egy magyar nemesasszony és egy vitéz ügyet sem vet a hajóra és az ágyúlövésre. A naszád a lövés ellenére – amely talán figyelmeztető jelzés lehet – úgy gondolom, nem áll harcban. A jelenléte azonban meglehetősen erőteljes. A történeti forrásokból tudjuk, hogy a dunai naszádok a török élelem- és hadianyag szállító hajókra vadásztak. Foktőnél például a rajz keletkezése után alig néhány évvel süllyesztettek el török lőszerszállító hajókat. A naszádokat nemcsak a  fegyvertelen ellenséggel szemben, hanem a part menti lakosság kifosztására, zaklatására stb. is felhasználták.

Ez pedig már egy igazi folyami harc: naszádok ágyúzzák a tűzerővel nem rendelkező evezős hajókat.  A harcba bekapcsolódik a komáromi várerőd is. A képet elnézve nekem úgy tűnik, a  hátrányban lévő evezősöknek két lehetősége volt. A Duna sodrását kihasználva sebesen elpucolnak a naszádok mellett, hátha megússzák a veszélyes kalandot. Vagy a Duna sodrását kihasználva, az egyik naszád két oldalára eveznek és onnét elfoglalják a hadihajót. A képen, mintha a második variáció látszódna: az evezős hajók legénysége evezőjét feltartva igyekszik minél közelebb kerülni a vezérnaszádhoz. Amúgy a magyar naszádosok központja Komárom volt.

Legvégére hagytam két dunai naszád egymás közti harcát bemutató 17. századi ábrázolást. A csata az azonos tűzerővel rendelkező hadihajók között még eldöntetlen. 

Tanulság? Az nincs.