Az alábbi, száz évvel ezelőtti karikatúra egy rendkívüli karriert befutott narratívát formál képpé. A tézist minden magyar jól ismeri, kábé így hangzik: mindenki bántja, sértegeti, megalázza, kiszipolyozza a magyarokat, a magyar emberek pedig csak tűrnek és szenvednek az igazságtalanság miatt. A magyarok jók, a világ rossz. A magyaroknak igaza van, a világnak nincs.
Nézzük meg alaposabban a rajzot.
A takarékos életvitel egyike a polgári erényeknek. De hogyan takarékoskodjon egy közjogi méltóság? Következzen néhány példa Horthy Miklós kormányzó múltjából.
A sztori ott kezdődik, ahol a közjogi méltóságok magánkiadásai és az állami feladatokkal járó kiadásai szétválnak. A kormányzó esetében a szabály a következő volt: az államfő magánbirtokán keletkezett kiadásait saját zsebéből fizeti, az állami birtokok használatával összefüggő kiadások költségeit pedig az állam fedezi.
Joggal gondolhatjuk, hogy a városligeti jégpálya és a korcsolyázás száz évvel ezelőtt nem szólt másról, mint a téli kikapcsolódásról, és a mozgás öröméről. A 19. századi leírások azonban ennél jóval szélesebb társadalmi jelentőséget tulajdonítottak a városligeti korcsolyapályának. A korcsolyapálya nem a gyerekek játszótere volt.
Szervezett módon a korcsolyázás a kiegyezés körül kezdődött el a városligeti tó befagyott jegén. Az 1860-as években, a jégpályát még kevesen használták, mert az úri kisasszonyok számára a korcsolyázást illetlennek tartották.
A mai Astoria kereszteződés múltjának egy elfelejtett epizódjába nyújt betekintést az alább bemutatott fotó. A sztori ott kezdődik, hogy a Kossuth Lajos utca (régen Hatvani út) a 19. században megközelítően sem úgy nézett ki, mint ahogy manapság látjuk. Az utca jóval keskenyebb volt és közel sem olyan egyenes. A Kossuth utca korszerűsítése az 1890-es években kezdődött meg, összefüggésben az Erzsébet híd építésével.
A Kossuth utcában először a lebontásra ítélt épületeknek csak mintegy a felét bontották el.
Az 1920-as években a transzatlanti hajójáratokat működtető Cunard Társaság a közép-európai nemzetállamok kivándorlói számára prospektusban foglalta össze a lényeges tudnivalókat. A magyarok számára készített tájékoztató szerint a kivándorláshoz útlevél és a kanadai kormány engedélye is szükséges volt. A munkaerőhiánnyal küszködő ország az alábbi személyeket fogadta.
Ezzel szemben nem léphettek be az országba hülyék, koldusok és anarchisták.
A mai írást egy államtitkári ötletelésről tartott sajtótájékoztató ihlette, mely szerint állítsunk újból repülőhidat Pest és Buda közé. (A sajtótudósításban a „repülő komp” kifejezés szerepel, de bízom benne ez újságírói és nem szakpolitikusi felületesség.)
Mi az a repülőhíd? A repülőhíd egy olyan komp, amelynek kettős a hajóteste és van árboca. Ezt a szerkezetet a folyómeder közepére lehorgonyozzák. A horgony és a komptest közötti kötél azonban nem alámerülve a vízben lóg, hanem a horgony közelében elhelyezett kisebb csónakok segítségével a felszínen marad. A repülőhíd tehát az átkelésre a folyó sodrását némileg másképp használja fel, mint a máig használt kompok (gyerekeknek kompótok).
Az alábbi rajz szemléletesen megmutatja a repülőhíd működési elvét.
A Városliget jelenkorában még mindig felfedezhető kétszáz évvel ezelőtti örökségünk lenyomata. 
Ezekből nézzünk meg egyet-mást.
A fent bemutatott térkép 1827 körül készült A Városliget vízfolyásokkal szabdalt, erdőfoltokkal övezett terület.
Bonyolult, vagy elvont gondolatok képi megfogalmazásának egyik eszköze a megszemélyesítés. Az alábbi, 1873-as karikatúrában Magyarország, mint egy láncon (pórázon?) vezetett sovány medve szerepel. A medve azonban nemcsak kiéheztetett, hanem sérült is, egyik lába bekötözött. A láncot az ország miniszterelnöke tartja, kezében – nyilván a medve féken tartására – furkósbot.
1873-ban nagy pénzügyi válság rázta meg kishazánkat.
A most bemutatott karikatúra sorozat 130 évnél is régebbi. A megyék kasszájába belenyúló tolvajokról szóló rajzok egy máig élő, közkeletű narratívát fordítanak le vizuális formába. Ez a tézis roppant egyszerű: mindenki lop, aki megteheti.
A megyei közpénzek tolvajai úri emberek, a tisztségviselő vidéki magyar nemesség színe-java.
A fővárosi metró históriája bővelkedik a nagy fordulatokban. A metróépítés körüli álmok már az 1920-as években elkezdődtek. 1942-re elkészült a gyorsvasúti hálózat koncepciója.
Az elképzelések szerint a metróhálózat négy vonalból fog állni.
