Timelord

A távírdai eszközöket, vasútbiztosító berendezéseket gyártó Neuhold-féle gyár 1885 körül költözött a Damjanich utcába. A termelőüzem korábban a Dohány utca 80. sz. alatt működött. Mivel a főváros jelezte, hogy a telek egy részét -  utcarendezés miatt - a későbbiekben ki fogják sajátítani, Neuhold János új helyet keresett vállalkozásának. A Damjanich utca 21. sz. alatti telekre esett a választása.

Balra a Nefelejcs utca, elöl a a Damjanich utca a lóvasúttal

Az átköltözéskor a telephely persze még nem így nézett ki. A főépület még csak egyemeletes volt. A mechanikai műhelyben zajlott a termelés, a kazánházban pedig egy 12 lóerős gőzgép szolgáltatta a gépeknek az energiát.

A szocialista Magyarország a telefont a hatalomgyakorlás eszközének tekintették. Az állam 1962-ben a távközlés feladatát – csökkenő jelentőségű sorrendben – úgy határozta meg, hogy telefon „az államigazgatásnak, a honvédelemnek, a népgazdaság irányításának és ellenőrzésének, az egyes termelési ágak és vállalatok közötti gyors érintkezésnek, valamint a lakosság életszínvonal emelésének nélkülözhetetlen eszköze".

A Kádár-korszakban a közületi és magánhasználatú telefonok sohasem estek egyenlő elbírálás alá. A hiánygazdálkodás keretei között a közületi telefonhasználat elsőbbséget élvezett. Az alacsony színvonalú ellátottság miatt a telefonhálózatok magas leterheltséggel működtek. A közületek jelentős része a telefonkönyvekben közzétett telefonszámokon túl más, titkos állomásként kezelt, de nyilvános használatú állomással is rendelkezett. Budapesten kb. 9 ezer állomás adata a telefonkönyvben nem szerepelt, mert azokat a közületek titkos állomásként kérték felszerelni. Ez azt jelentette, hogy a közületek felé irányuló hívások csak a telefonkönyvben közzétett állomásokra koncentrálódtak. A Magyar Optikai Művek 83 főállomása közül például 37 titkos volt, a Központi Fizikai Kutató Intézet 63 állomása közül pedig 61 szám titkos.

„Ami a telefon-kérdést illeti: Budapesten minden kalapszalon megszerzi a telefont, ott a telefonkönyv, el lehet olvasni, hogy minden egyéb, kisebb-nagyobb maszekok, isten tudja milyen cégér alatt, miféle emberek, de megszerzik. Ha munkásember, vagy egy kis funkcionárius kéri, mert ott tart, hogy be tudja vezettetni a telefont, ott kijön az írás, és közlik, hogy még mindig nem tudják megadni, közben ugyanabban a házban, ugyanabban a környékben egymás után kapcsolják be a telefonokat olyan elemeknek, akiknél nem volna baj, ha még tíz évig nem kapnának telefont." Ezt a véleményt Dabronaki Gyula, az MSZMP Központi Bizottsága tagja fogalmazta meg 1958-ban. Hmmm. Úgy érzem, erre - az országot érdemesekre és érdemtelenekre osztó - abszurd nézőpontra felesleges jó kis elemző mondatokat kitalálnom. Beszédes ez, úgy, ahogy van. A lényeg: a szocialista Magyarországon nem volt nagyobb hiánycikk a telefonnál.  Ebben a légkörben született az alábbi karikatúra.

Az első hazai telefonhálózat igen hamar  – az 1877-es világelső bostoni hálózat után négy évvel ­– 1881-ben megkezdte működését Budapesten. A telefónia korai időszakában - az előfizetők alacsony száma miatt - térképeken is lehet ábrázolni (lásd a fehér pöttyöket) a telefon terjedését. Nézzük, mi derül ki mindebből.

A telefon terjedése az első években egy olyan a szárazföldre ki-kicsapó hullámverésre emlékeztet, melynek visszahúzódása után a fövenyben csillogó víztócsák maradnak. A terjedés nem mutat térbeli egyenletességet. Nem sugaras szerkezetű, nincs központja, de van terjedési iránya. Ez az irány inkább északi és északkeleti, mintsem déli, délkeleti.

1881. február 10.  Előfizetők száma: 23.

Ez az írás nem a telefonadó utáni, hanem a telefon elterjedése előtti életről szól. Képzeljük el a szituációt: már létezik a telefon, de még nincs telefonhálózat. A befektetők világszerte azon dolgoznak, hogy megtalálják az új termék potenciális fogyasztóit, minél többeket meggyőzzenek az eszköz hasznosságáról, és így minél nagyobbat kaszáljanak.

Az embereknek el kellett magyarázni mire jó a telefon, és hogyan kell használni. Mindebben oroszlánrésze volt a sajtónak és a nyilvános telefonbemutatóknak. Így volt ez Magyarországon is.

1877-ben Bell egyik telefonbemutatója.

A telefonfülkék 130 éves hazai történetében nem jött létre egy olyan típus, amelynek formai jegyei korszakoktól és rendszerektől függetlenül megmaradtak volna. A telefonfülkéink változó – időnként szedett-vedettnek, vagy igénytelennek tűnő – megjelenésében benne van kishazánk viharos 20. századi históriája is.

Az első nyilvános telefonfülkéket az 1880-as évtizedben állították fel Budapesten. A legkorábbi fülkékről fényképet nem tudok mutatni, készült azonban a témáról egy rajz. Ez a legelső hazai telefonfülkés ábrázolás. Ezek a telefonfülkék még nem a szabad ég alatt álltak, a szerkezetet nem tették ki az időjárás viszontagságainak, hanem zárt vagy fedett közterületre kerültek.

A korai favázas telefonfülkék közül egyetlenegyet ismerek.