HTML

Timelord

Szerző: Frisnyák Zsuzsa. Életképek a múltunkból. Humoros, fájdalmas, kínos és szerethető apróságok.

Friss topikok

Címkék

1810-es évek (3) 1820-as évek (2) 1830-as évek (5) 1840-es évek (18) 1850-es évek (13) 1860-as évek (41) 1870-es évek (49) 1880-as évek (22) 1890-es évek (42) 1900-as évek (29) 1910-es évek (23) 1920-as évek (4) 1930-as évek (4) 1940-es évek (31) 1950-es évek (27) 1960-as évek (10) 1970-es évek (5) 1980-as évek (1) abszurd (4) Aczél Tamás (1) adózás (1) Adria (3) Ady Endre (1) Alagút (2) Algéria (1) alkotmány (1) államosítás (1) Alpok (1) Amerika (2) Andrássy Gyula (2) Andrássy út (4) anekdota (1) Arany János (4) Aréna út (1) árvíz (1) Astoria (2) autóbusz (1) autóhasználat (6) Azerbajdzsán (1) Bábolna (1) Bács-Bodrog megye (1) Badacsony (1) Baku (1) Balaton (10) Balatonaliga (1) Balatonalmádi (2) Balatonvilágos (2) balesetek (4) banditizmus (1) Bánffy Dezső (1) Bánság (1) bányászat (5) Baross Gábor (5) Bebrits Lajos (4) Bécs (2) belváros (1) Betlehem (1) betyárok (3) Bismark (1) Blaha Lujza tér (2) Borsodnádasd (1) Börzsöny (1) Bosznia-Hercegovina (2) Brassó (1) Buda (3) Budapest (90) bulvársajtó (6) bűnügyek (4) Carpathia (1) Cinkota (1) csempészek (2) Csíkszereda (1) Dalmácia (1) Damjanich utca (2) Deák Ferenc (2) Deák tér (1) Debrecen (9) Déli pályaudvar (1) demagógia (1) Dinnyés Lajos (1) Diósgyőr (1) divat (2) Dobogókő (1) dohányzás (4) Dorog (1) Dózsa György út (1) Dreyfuss (1) Duna (18) Duna-gőzhajózási Társaság (1) Dunaföldvár (1) Eger (1) egészségügy (5) Egyiptom (2) életmód (3) Első Magyar Vasúti Kocsigyár (1) emancipáció (2) emigráció (1) emigrálás (1) energiatörténet (1) Eötvös József (2) Eperjes (1) Erdély (1) Erkel Ferenc (1) Erzsébet királyné (3) esküvő (1) Eszék (1) Esztergom (3) étkezési kultúra (4) Fehér ház (1) Feketehegy-fürdő (1) felsőoktatás (1) Ferenc Ferdinánd (2) Ferenc József (13) Ferenc József tér (2) Ferihegy (1) Fiume (3) fogaskerekű (1) fonográf (1) forgalmi rend (1) forráskritika (2) Fót (1) fotótörténet (6) Franciaország (2) Frigyes főherceg (1) fürdőkultúra (11) Ganz (4) gazdaságtörténet (5) Gellérthegy (1) Gerő Ernő (2) Gödöllő (4) gőzhenger (1) GYSEV (1) háború (1) Habsburgok (2) haditengerészet (1) hadügyek (15) hajóhíd (1) Hajós (1) hajóvontatás (2) hajózás (8) halászat (1) Hatvan (1) Haynau (1) hazaárulás (2) házasság (3) hazaszeretet (1) hegymászás (2) Herend (1) Herkulesfürdő (1) Heti Válasz (1) Hévíz (1) híd (6) Hódmezővásárhely (1) Hollán Ernő (1) Hóman Bálint (1) Homoródfürdő (1) horoszkóp (1) Horthy István (1) Horthy Miklós (2) Hortobágy (1) Horvátország (1) Hugó Károly (1) humor (57) Hunyad megye (1) IBUSZ (2) idegenforgalom (7) időjárás (2) időzónák (1) igazságszolgáltatás (3) II. Vilmos (3) infláció (1) információtörténet (1) ipari forradalom (8) irodalom (1) Jankó János (6) járműgyártás (1) Jászó (1) Jeruzsálem (2) Jókai Mór (1) Joseph Chamberlain (1) jövő (3) József főherceg (1) Kádár-korszak (21) Kanada (1) kánikula (2) karikatúra (66) Kassa (2) kémkedés (2) Kenderes (1) képregény (4) kerékpározás (4) kereskedelem (1) kertkultúra (2) Keszthely (1) Kígyós (1) Király utca (2) Kiskörút (1) kivándorlás (4) Klösz György (1) Kolozsvár (2) költségvetés (1) Komárom (1) komp (1) könyvtár (1) kőolaj (1) korcsolyázás (2) kormányzói utazások (1) körmenet (1) koronázás (1) koronázási domb (1) Kossuth Lajos (3) Kossuth Lajos utca (1) Kossuth tér (3) Kőszeg (1) közbiztonság (3) Közel-Kelet (3) közélet (27) közlekedéstörténet (68) közoktatás (1) közvilágítás (2) külpolitika (1) kultúra (4) kultúrharc (1) kultúrtörténet (4) Kúria (1) kutatási eredmény (1) Lánchíd (5) léghajó (1) légifotó (3) Lengyel Árpád (1) Lenin (1) libegő (1) London (2) Lourdes (1) lovak (1) lóvasút (6) Ludas Matyi (1) luxusadó (1) Magas-Tátra (2) magyar címer (1) Makó (1) MALÉV (1) malomipar (1) Málta (1) Máramaros (1) Margit-sziget (3) Margit híd (3) Máriabesnyő (1) Márianosztra (1) Mária Terézia (1) Marosludas (1) Mátraháza (1) MÁV (13) menetjegyek (1) Méray Tibor (1) metró (1) Mexikói út (1) mezőgazdálkodás (3) Mezőtúr (1) Mikszáth Kálmán (4) millenniumi kiállítás (2) Miskolc (4) Mohács (1) mozi (1) MTA székháza (2) Műegyetem (1) Munkácsy Mihály (1) munkakultúra (3) munkásság (2) Műszaki Fizikai Kutatóintézet (1) múzeumügy (5) Nagy-Britannia (1) Nagykanizsa (1) Nagykondoros (1) Nagymaros (2) Nagymező utca (1) Nagyvárad (2) Nápoly (1) naszádok (1) nemzetbiztonság (1) Nemzeti Színház (1) népélet (7) népi vallásosság (3) népszámlálás (1) New York (1) nőmozgalom (2) nőtörténet (4) Nyíregyháza (3) nyomda (1) Nyugati pályaudvar (1) ökoturizmus (1) OMFB (1) omnibusz (2) Operaház (2) Ördög-árok (1) Orient expressz (1) Oroszország (3) Orsova (2) orvoslás (2) Osztrák Államvasút (1) pályaudvar (1) Pancsova (1) parasztság (1) Párizs (3) Párizsi Nagyáruház (1) parkolás (1) Passau (1) pénzügyek (8) Petőfi Sándor (3) piac (1) Piliscsaba (1) pióca (1) plágium (2) plakátok (3) Póla (1) politika (17) politikai kommunikáció (18) politikai propaganda (20) posta (4) Pozsony (3) Prága (1) Práter utca (1) Prokugyin-Gorszkij (2) propaganda (1) protokoll (1) Puskás Ferenc (1) Rác fürdő (2) rádiózás (1) Rakamaz (1) Rákosi-korszak (13) Rákosi Mátyás (2) Rákospalota (4) reformkor (3) reklám (1) rémhír (1) rendőri módszerek (2) repülés (5) repülőhíd (1) Rimaszombat (1) Rohbock (1) Rózsadomb (1) Rózsahegy (1) Rózsa Sándor (2) Rudolf trónörökös (3) sajtó (11) sajtótörténet (5) Sándor Móric (1) Sárospatak (1) Siemens (1) sikló (1) Simonyi óbester (1) Sopron (2) sporttörténet (6) Svábhegy (1) Svájc (2) számítógép (3) Szántód (1) Szapáry Gyula (1) Szarajevó (1) Széchenyi István (3) Szeged (1) Széll Kálmán (1) Szendrey Júlia (1) szénégetés (1) Szentendre (1) Szentendrei-sziget (1) Szent István (3) szerelem (2) Szerémség (1) szex (5) színházi élet (4) szobor (1) Szobránc fürdő (1) Szombathely (1) szórakozás (6) Szovjetunió (2) tájhasználat (1) találmányok (2) Tapsony (1) tárgykultúra (2) Tata (1) Tátrafüred (1) távírda (2) távíró (2) távközlés (2) technikai kultúra (25) telefon (6) telefonfülke (1) televíziózás (1) tengerhajózás (4) Teréz körút (1) térképészet (2) térszerkezet (3) Tihany (2) tilinkó (1) Tisza (4) Tiszafüred (1) Tiszaújlak (1) Tisza Kálmán (2) Titanic (1) történelem (64) történészek (1) Trieszt (2) Tungsram (1) turizmus (19) tűzvész (1) udvari utazás (10) Újpest (2) Újvidék (1) Ukrajna (1) ünnep (1) urbanizáció (18) uszítás (5) utazási sebesség (1) utazástörténet (6) útburkolatok (2) útépítés (2) útkaparó (1) útvámok (1) Vác (1) Váci utca (2) vadászat (1) Vajdahunyad (1) Vajda János (1) válás (1) választás (1) vámosutak (3) Városliget (12) Városligeti fasor (2) Városlőd (1) városrendezés (2) várostörténet (5) Vásárosnamény (1) Vaskapu (2) vaskohászat (1) vasúti resti (1) vasúttörténet (71) Velence (2) Verespatak (1) Verőce (1) Veszprém (2) Veszprém megye (1) világítótorony (1) villamos (12) villamosítás (4) Visegrád (4) viselettörténet (3) vízgazdálkodás (2) vízügyek (7) Wesselényi Miklós (1) Ybl Miklós (3) Zágráb (1) Záhony (1) zenekultúra (1) Zengg (1) Zichy Mihály (1) Zrínyi Miklós (1) Zsigmondy Vilmos (1) Címkefelhő

Telefonfülkék Magyarországon

2011.11.12. 12:25 zsuzsa.frisnyak

A telefonfülkék 130 éves hazai történetében nem jött létre egy olyan típus, amelynek formai jegyei korszakoktól és rendszerektől függetlenül megmaradtak volna. A telefonfülkéink változó – időnként szedett-vedettnek, vagy igénytelennek tűnő – megjelenésében benne van kishazánk viharos 20. századi históriája is.

Az első nyilvános telefonfülkéket az 1880-as évtizedben állították fel Budapesten. A legkorábbi fülkékről fényképet nem tudok mutatni, készült azonban a témáról egy rajz. Ez a legelső hazai telefonfülkés ábrázolás. Ezek a telefonfülkék még nem a szabad ég alatt álltak, a szerkezetet nem tették ki az időjárás viszontagságainak, hanem zárt vagy fedett közterületre kerültek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A korai favázas telefonfülkék közül egyetlenegyet ismerek. A Párizsi Udvarban állt régen egy elegáns fülkesor, amelyet a Kádár-korszakbéli Magyarországon még használtak. Régóta nem jártam arrafelé, ezért az állapotáról nem tudok beszámolni. A fülkékről itt található egy fotó: http://www.flickr.com/photos/stefflpapa/3016073289/ .

A két háború közötti korszakból a fülkék legelterjedtebb típusát látjuk az alábbi képen. A felvétel a Krisztinavárosban készült, a Kapás és Kacsa utca sarkán.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A korszakban készültek azonban újabb, modernebb telefonfülke tervek is. A modernebb fülkék közül a Faragó és Társa által tervezett telefonfülke már reklámhordozó felülettel is rendelkezett. A Magyar Posta az új típusú fülkéket Budapest belvárosába telepítette, magától értetődően a régebbi típust nem számolta fel.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A reklám elhelyezése a postának bevételt jelentett. A frekventált helyen álló régebbi stílusú telefonfülkék hátsó oldalát értékesítették.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A telefonfejlesztés állami elhanyagolása - a közhiedelemmel ellentétben - már a két háború közötti időszakra is jellemző volt.

 

 

Elérkeztünk 1945-be. A szétlőtt Kiskörúton vagyunk, a Kálvin tér mellett. Kifosztott, kitört üvegű, de még talpán álló telefonfülke a romok között.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Magától értetődően nagy szó volt, a telefon újraindulása. Sorállás egy Andrássy úti fülke előtt 1945-ben.  A fülkére tilos hirdetéseket ragasztani. Mindez a hasonlóképpen háború utáni időkre hajazó „Hozott szalonnával egérirtást vállal doktor Varsányiné” légkörét idézi fel.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Rákosi korszakban szó sem volt a telefonfülkék szaporításáról, a működő kevés fülke fenntartása is meghaladta a Magyar Posta lehetőségeit. A lakosság az utcai telefonfülkék helyett a presszókban és trafikokban lévő nyilvános, éremmel működő telefonokra volt utalva.

Az ötvenes évek lerohadó infrastrukturális környezete után a telefonfülkék szaporításának immár hivatalossá váló szándéka az 1960-as években realizálódott.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A posta úgy gondolta nemcsak jóval több nyilvános fülkét kell létesíteni, hanem a fülkék formáját korszerűsíteni is kell. A háború előtti fülkék anyag-pazarlóak, és nehezen karbantarthatóak. Több tervpályázat eredményeként több új típus jelent meg a főváros utcáin.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kettős telefonfülke a Rákóczi úton az 1960-as években. A típus állítólag hangszigetelt volt, ez a jellemzőjét karikírozza ki az alábbi rajz.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A hazai alumíniumgyártásra alapozva jó ötletnek – és persze olcsónak – tűnt alumíniumból építeni telefonfülkéket. Anyagtakarékossági ötletből a fülke alaprajza nem a szokásos négyzet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Szélesedő oldalfalú telefonfülke a Deák téri metrómegálló mellett az 1970-es években. A telefonfülke stílusa sokban hasonlít a 60-as években felállított utcai újságos bódékra.

Legvégül következzen két rajz népünk és telefonfülke közötti érzelmi viszonyról.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 Itt a vége, fuss el véle.

(A 4-5. és a 12. kép a fortapan.hu adatbázisból származik.)

13 komment

Címkék: telefon történelem posta telefonfülke

A bejegyzés trackback címe:

https://timelord.blog.hu/api/trackback/id/tr583372446

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gzsolt001 2012.03.31. 22:48:22

"A telefonfejlesztés állami elhanyagolása - a közhiedelemmel ellentétben - már a két háború közötti időszakra is jellemző volt."

Bocsánat, de a fenti megállapítás milyen forráson alapul - mert hogy minden tényszerűséget nélkülöz az már biztos? Aki valamennyire képben van a hazai telefónia történetével az tudja, hogy az 1930-as évek elejére a legmodernebb amerikai ún. rotary-rendszerű (Standard/Western Electric)automata telefonközpont működött Budapesten és több vidéki nagyvárosunkban. Budapesten pl. 71.560 előfizető volt, amíg Bukaresten mindössze 3.000 - akkoriban Szegednek is ugyanennyi előfizetője akadt! -, Madridnak 46.000, Oslonak 43.200, Antwerpennek 28.100 előfizetője volt. Egyedül Brüsszel: 76.000 és Párizs a maga 84.000 előfizetőjével előzte meg a magyar fővárost. Miről is beszélünk akkor?!
Az említett korban Magyarországon közel fél tucatnyi távközlési berendezéseket gyártó vállalat működött, amely cégek a legmodernebb technológia alapján készítették termékeiket (Ericsson Magyar Villamossági Rt., Standard Villamossági Rt., Svéd és Társa, Telefongyár Részvénytársaság).
A Horthy-korban nem kellett éveket várni a telefonra, mint a szocializmus éveiben. 1928-1943 között 20 fillérbe került egy telefonhívás a nyilvános készülékekről, amely időtartalma nem volt korlátozva. A bemutatott 1944 januári filmhíradó idejében is csak 30 f volt a hívás ideje, ekkor vezették be az 5 perc beszélgetés utáni híváskorlátot, de ne felejtsük el hogy ez időben Magyarország már évek óta hadban állt a szövetséges hatalmakkal. Nem jó ha a szezont a fazonnal összekeverjük, a 1945 előtti időszakot még csak véletlenül se mossuk össze az az utáni időszakokkal, pl. telefon igénylés esetén. Szüleim viszonylag szerencsések voltak, hogy protekcióval 9 év várakozás után megkapták első telefonszámukat. A 72eFt-os szegedi telefonkötvényről már nem is beszélve, amit 25 éve kellett lepengetni azért hogy nagymamámnak is lehessen előfizetése.

zsuzsa.frisnyak 2012.04.01. 10:07:08

@gzsolt001:
Kedves Zsolt,

A népszövetség két világháború közötti statisztika évkönyvei tartalmazzák a bekapcsolt távbeszélő állomások számára vonatkozó adatokat. Pusztán egy olyan adat, hogy Budapesten 1937-ben a telefonállomások száma 70 ezer nem mond semmit, mert minden számot össze kell vetni a népességszámmal. A száz lakosra eső telefonok száma teszi összehasonlíthatóvá egy hálózat tényleges társadalmi hasznosulását és kiterjedtségét. Én ezt a vizsgálatot európai szinten elvégeztem, s mindennek az volt az egyik végkövetkeztetése, hogy
Magyarország a két háború között sem, de 1914 előtt sem tartott lépést a nyugat-európai országok telefonellátottsága növekedési ütemével. Lassabban fejlődtünk, mint a gazdagabb országok, de gyorsabban mint a tőlünk szegényebbek, mint például Románia.
Az a tapasztalatom, hogy a közgondolkodásban és a telefonokról szóló hazai ismeretterjesztő irodalomban a távközlés fejlettségére vonatkozó adatokat nem helyezik relatív környezetükbe.

A telefonellátottságunk növekedési ütemének - nincs köze a világszínvonalú hazai távközlési berendezéseket gyártó iparhoz. Mint ahogy vélhetőleg a kecskeméti Mercedes gyárban zajló termelésnek sem lesz köze a hazai autóellátottság növekedési üteméhez (bár lehet, hogy az autóállomány szerkezetére le hatása).

A Horthy korszakbéli és a Kádár-korszakbéli telefonpolitika természetesen különböző volt. Tévedés, hogy a Horthy korszakban nem kellett várni a telefonra és kapacitás hiányában nem utasították vissza a telefonigényt. Mindez azonban nem volt olyan tömeges, mint a Kádár-korszakban. A két világháború között a telefonbirtoklást rendőrségi jóváhagyáshoz (a megbízhatóságot vizsgálták) kötötték.
Szeged telefonellátottsága a Kádár-korszakban tényleg tragikus volt, 1986-ban 16,86 beszélőhely/száz lakos - és mindez egy egyetemi városban! A Kádár-korszakbéli telefonhasználatról az Urbs 2010-es évkönyvében írtam, ott bőven talál horror-tényeket.

Köszönöm értékes hozzászólását.

gzsolt001 2012.04.01. 16:04:06

@zsuzsa.frisnyak:
Kedves Zsuzsa!

Én is köszönöm az Ön válaszát. Nem vitaindítónak szántam a hozzászólásomat, azonban a teljesség igénye megkövetelné a korabeli európai helyzet felvázolását is.
Reagálásomban azért soroltam fel néhány európai főváros korabeli rotary-rendszerű előfizetői számát, hogy képet alkothassunk Magyarország helyzetével. Azt se felejtsük el, hogy hazánk vesztesként került ki az első világháborúból és az 1928-as - a vasútnál már 1924-ben elkezdődő - modernizálás másfél évtizedes késéssel tudott csak elindulni.
Én korabeli dokumentumokból (szakirodalmak, évkönyvek, előfizetői névsorok, reklám anyagok) dolgozok és nem népszövetségi statisztikákból. 1950-ig még nem létezett az ún. "Nagy- Budapest", ezért a 71.5 ezer előfizető igen is használható pontos adat az 1930-as évek közepén a fővárosnak cca. 1.050.000 lakosa volt, Bukarestnek 850.000, tehát nálunk minden 15. fővárosinak volt saját vonala, amíg a nyertes Román Királyság fővárosában minden 283. lakos rendelkezett előfizetéssel. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy vidéken más volt a helyzet, valamint azzal hogy az előfizetés díja és a készülék ára meglehetősen magas volt és hogy bizonyos társadalmi csoportok,elsősorban (bankárok, földbirtokosok, kereskedők, politikusok, színészek stb.) tehették meg, hogy előfizetéssel és saját készülékkel rendelkezzenek. Helyzetünk azonban a két világháború között nem volt semmivel sem rosszabb, mint a nagy európai átlag. "Telefonfejlesztés állami elhanyagolásáról" beszélni a két világháború közötti időben szerény véleményem szerint részben minden szakmaiságot nélkülöző kijelentés, másrészt sértő a: Kereskedelemügyi M. Kir. Minisztérium, a Magyar Királyi Posta, valamint annak kísérleti állomása, továbbá a már említett hazai gyártók kutató és fejlesztő állományában lévő valamennyi dolgozó emlékére nézve.

gzsolt001 2012.04.01. 20:30:48

Tisztelt Zsuzsa!

Öntől idézek:
"A korszakban készültek azonban újabb, modernebb telefonfülke tervek is. A modernebb fülkék közül a Faragó és Társa által tervezett telefonfülke már reklámhordozó felülettel is rendelkezett. A Magyar Posta az új típusú fülkéket Budapest belvárosába telepítette, magától értetődően a régebbi típust nem számolta fel. A reklám elhelyezése a postának bevételt jelentett. A frekventált helyen álló régebbi stílusú telefonfülkék hátsó oldalát értékesítették."
A pontosság kedvéért a köztéri telefonfülkék felállításának jogát a Magyar Telefonautomata Rt. (Matart)nyerte el 1927-ben. Ők írtak ki pályázatot a telefonfülkék megtervezésére. Az Ön által írt új, illetve régebbi típusú és stílusú elnevezés használata önkényes és pontatlan. Amit "új típusú" fülkének nevez ki az ugyanazon a tenderen benyújtott pályázat volt amely ugyan nem nyert, azonban felállításra került belőlük néhány darab. A tervező iroda nevét is pontatlanul szerepelteti, az helyesen a Haas és Somogyi speciális üveg-, vasszerkezetek gyára Rt. volt. Faragó és Társa cégről nincsen tudomásom. Az Ön által régebbi típusú, illetve stílusú telefonfülke, amelyet Matart-fülkének is neveznek nyerte meg a pályázatot. Ez utóbbi tervezője a Farkas és Társa nevű cég volt, amely típust újra gyártásba vette a Tungsram-Schréder Rt. Más, a reklám elhelyezéséből a posta kapta a legkisebb percentet (8%), a hirdetést szervező cég (Budapesti Hirdető Vállalat) és a már említett Magyar Telefonautomata Rt. osztozott a nagyobb bevételen. Ajánlom figyelmébe Szabó Attila levéltáros kolléga kiváló tanulmányát:
www.natarch.hu/archivnet/old/rovat/cikk.phtml?cikk_kod=195

További idézet a cikkéből:
"Elérkeztünk 1945-be. A szétlőtt Kiskörúton vagyunk, a Kálvin tér mellett. Kifosztott, kitört üvegű, de még talpán álló telefonfülke a romok között".
Az ostrom alatt valamennyi budapesti telefonfülke megsérült. A kibombázott ház előtt álló telefonfülkét senki nem fosztotta ki, a benne lévő készüléket a posta központ javítóműhelyébe vitték
felújításra. A fülke üvegét sem holmi vandálok intézték el, hanem a légnyomás. Semmi arra utaló adat nincs, hogy az ostrom alatt vagy után bármelyik katonaságból, vagy akár a civilek közül telefonkészüléket rabolt volna el. A háború utáni újrakezdés hangulatára idéz egy Örkény István egyperces novellából, de sajnos azt is pontatlanul. Ne dőljön be az internet világában tévesen szereplő adatoknak, idézeteknek! Özvegy Varsányiné vállalja az egérírtást hozott szalonnával :)

zsuzsa.frisnyak 2012.04.05. 11:07:44

Kedves Zsolt,
nem értek egyet Önnel.

nál 2012.04.08. 15:46:07

Az a 60-as évekbeli kettős telefonfülke egészen egyszerűen gyönyörű.
Vajon létezik még belőle valahol egy megtekinthető példány? (Persze gyűjteményi darabra gondolok, nem utcán üzemelőre.)

gzsolt001 2012.04.24. 08:45:55

Semmi gond kedves Zsuzsa. A tények makacs dolgok. A gond mindössze annyi, hogy Ön bár történész, de cikke meglehetősen bulvárosra sikeredett. Ez utóbbira jellemző a bombasztikus és minden tényszerűséget nélkülöző állítások tömkelege. Elismerem munkásságát, amelyet a közlekedéstörténet terén fejtett ki, de a suszter maradjon a kaptafánál, vagy ha már más vizekre evez, nem árt alapvető forrásművekkel tisztában lenni, illetve személyesen is kutatni a témában. Én ezt teszem hobbiból immáron bő egy évtizede.
A telefonfülkék 130 éves történetéről írni nem lehet, hiszen az első nyilvános, pénzbeszedő készülékkel ellátott fülkét 1901-ben állították fel a Keleti p.u. területén - ellentétben a wikipédia állításával.
(hu.wikipedia.org/wiki/Telefon). Elég csak megnézni egy korabeli előfizetői névsort.
A karikatúrán bemutatott beltéri faházas telefon - egy eredeti példányát a Postamúzeum - jelenleg költözés alatt vannak - tulajdonában hamarosan meg lehet tekinteni az új kiállítóhelyükön a Benczúr- házban (egykori Egyedi-palota. Ez utóbbira is csak annyi információt tudnak közölni, hogy "századfordulós" darab. A mindenki számára hozzáférhető nyilvános fülkéket meg külön kellene választani azon beltéri telefonfülkéktől, (pl. Országház, egyes szállodák stb.)amelyek csak a kiváltságosok számára voltak használhatók. Ezekben általában nem pénzbeszedő készülékek voltak a kezdeti időkben. Az 1912-13 körül elkészült 'Párisi Udvarban' (Brudern-ház) lévő telefonfülkék anyaga pedig nem fa, hanem vasöntvény. Legalábbis az én személyes vizsgálódásom alapján a váza egyértelműen vasszerkezet.

zsuzsa.frisnyak 2012.04.24. 12:49:49

Kedves Zsolt!
Vitathatatlanul dicséretes és tiszteletet parancsoló, hogy a telefonfülkékkel foglalkozik szabadidejében egy évtizede. Kedvelem azokat az embereket, akik értelmesen és tartalmasan élik életüket. Tíz év alatt bizonyára nagy tudást szerzett a témában. Nem gondolt még arra, hogy publikálja eredményeit? Arra biztatnám, hogy ne hagyja parlagon tudását, hanem írjon. Szívesen elolvasnám a tanulmányait.
Nem igazán értem, mi a célja és mi az oka a sértegetéseinek. Egyszerűen nincs kedvem ilyen stílusban érdemi szakmai vitát folytatni a telefonról. Olyan állításokat cáfol nagy vehemenciával, amelyek a szövegben nincsenek benne. Kétségbe vonja a jogomat, hogy a bel- és kültéri telefonfülkékről egyszerre írjak stb. stb. Tisztelettel megkérem, hagyja abba.

zsuzsa.frisnyak 2012.04.24. 14:09:20

@nál: Nem tudok róla, hogy lenne belőle példány.

zsuzsa.frisnyak 2012.04.24. 14:13:43

@zsuzsa.frisnyak: Kifelejtettem valamit. A legelsőként bemutatott telefonfülke rajz 1885-ből származik, és az Országos Kiállítás területén felállított telefonfülkék egyikéről készült.

~zoli79 2012.05.22. 15:22:29

@nál: Valóban gyönyörű darab. A nol egyik képmentő cikke keltette fel először a figyelmemet rá. Sajnálatos, hogy manapság az igényes közterületi pavilon/fülke egyet jelent az archaizálással.

UV pót 2016.11.25. 09:13:26

A kettős telefonfülke nem a Rákóczi úton volt, hanem at Erzsébet körúton, a Madách Színház előtt.

Rátonyi Gábor Tamás · http://bpxv.blog.hu/ 2016.12.04. 10:42:23

Nem tudom mennyire közismert, de a Postamúzeum őriz néhány telefonfülke-típusból egy-egy darabot a rákospalotai központ udvarán. Sajnos ezek nem a legrégebbiek, inkább a szocialista és a rendszerváltás utáni időszak egy-egy példánya (és nincsenek is valami jó állapotban). Az utcáról is láthatók a Kertköz utcai létesítmény udvarán.
süti beállítások módosítása