Ez az írás nem a telefonadó utáni, hanem a telefon elterjedése előtti életről szól. Képzeljük el a szituációt: már létezik a telefon, de még nincs telefonhálózat. A befektetők világszerte azon dolgoznak, hogy megtalálják az új termék potenciális fogyasztóit, minél többeket meggyőzzenek az eszköz hasznosságáról, és így minél nagyobbat kaszáljanak.

Az embereknek el kellett magyarázni mire jó a telefon, és hogyan kell használni. Mindebben oroszlánrésze volt a sajtónak és a nyilvános telefonbemutatóknak. Így volt ez Magyarországon is.

1877-ben Bell egyik telefonbemutatója. A telefonbemutatóknak az volt a legélvezetesebb része, amikor a teremben és egy szomszédos helyiség között létrejött a kapcsolat, a szomszédban lévők beszédét és az ott játszott élő zenét pedig hallani lehetett. A bemutatókon kipróbáltak mindent, ami csak eszükbe jutott. Például telefonon keresztül bediktált számsorokat írtak le és hasonlítottak össze az eredeti példánnyal. Mindez a tisztán hallhatóságot próbálta igazolni és azt, a telefon remek eszköz lehet a tőzsdézésben és az üzleti világban. 

Hogyan néz ki egy telefon? A nemzetközi sajtót bejárták a hasonló ismeretterjesztő rajzok. A készülék csodálatos találmánynak tűnt, mert a hang "népes és zajos utcákon, egy vékony drót által vezettetik". Az új, különleges találmány a sajtót sem hagyta hidegen – bár vélhetőleg még egyetlen újságíró nem gondolta – hogy a telefon, mennyire átalakítja munkájukat. Nyilvános fantáziálgatás zajlott arról, mi fog történni, ha lesz telefon. A témára az élclapok is ráharaptak. Az alábbi rajzok 1877-1878-ban készültek, amikor élőben telefonnal magyar ember még alig-alig találkozott.

A telefon lebuktatja a félrelépő férjeket. A rajz azt sugallja, hogy az új találmánnyal hallgatózni, kémkedni is lehet majd, de alapvetően a nyelvi humorra épít.

 Ez a rajz, annak bizonyítéka, milyen nehéz fantáziálgatni egy még sohasem megtapasztalt találmányról. A rajz alkotója azt vélelmezi, hogy a telefon, valamilyen rejtélyes módon, le fogja rövidíteni az országgyűlési képviselők locsogását.

Wagner afrikai koncertjét Liszt Ferenc budapesti lakásán is élvezni fogják az összegyűltek. A rajz ötlete tulajdonképpen helytálló, csak mindez nem a telefon által valósult meg.

A telefon kihat a férfi-nő kapcsolatokra és megváltoztatja az udvarlási szokásokat. E korai rajz további érdekessége, hogy a rajzoló azt vélelmezi, ha lesz Budapesten telefonhálózat, akkor az nem lehet más, mint egy állami intézmény. Ez a valóságban nem így történt.

Egy újabb megvalósult ötlet: a városon belüli telefonos műsorszolgáltatás. Ez lett a nevezetes Telefonhírmondó. De erről, majd máskor.

Legvégére hagytam a totál abszurdot. Íme, a telegastrográf, a telefonvezetéken továbbított étel és ital. A rajz Bosznia-Hercegovina okkupációja idején készült, és a távolba szakadt honvédség élelmezésének gondja ihlette.

Budapesten 1881-ben nyílt meg a telefonhálózat. Az előfizetési felhívásban az idő pénz szlogennel buzdítottak. Külön felhívták a bankárok, üzletemberek és lapszerkesztők figyelmét, hogy a telefonon közvetítők, költség és időveszteség nélkül utasításokat lehet adni, híreket lehet beszerezni, és ügyeket lehet intézni. Mindez persze így még sokáig nem volt igaz. De ez, már egy másik történet.