1914. szeptember 29-én éjjel egy betegszállító katonavonat futott be a miskolci Tiszai pályaudvarra. A vonat leállt, de nem történt semmi. Az illetékesek aludtak, hiszen éjszaka volt. Így esett, hogy a betegfogadó kórházi személyzet csak reggel szembesült a valósággal: "szomorúan kellett konstatálnunk, hogy tizenkét hulla fekszik a vonaton, 80 kolerás beteg vár elhelyezést s ezenfelül kétszáz beteg vérhasas, kolera-gyanús egyén bolyong a sínek között".
Az alább bemutatott, Magyarországról 1890-1900 között készített fotólitográfiák a Kongresszusi könyvtárból származnak. A képeken tájhasználatában takaros, karbantartott épületekkel és tisztának tűnő közterekkel rendelkező településeket látunk.
A negyvenezer fős népességű Kassa főtere a színházzal, és a közúti vasúttal. A városban a ló- és gőzvonatású közúti vasút 1891-1909 között működött. A kép bal oldalán megfigyelhető, épp kövezik a teret. Kassa 1883-tól kövezetvámot szedett a városba szekérrel beérkező környékbeliektől. A városban a vízvezetéket a 1900-as évek közepén kezdik építeni.
A 19. században a nemzetbiztonság ügyei, a kémkedés és a kémelhárítás más léptékben zajlottak, mint manapság. Nem volt külön állambiztonsági apparátus, bár jócskán voltak rendőr- és katonatisztek, akik biztonsági kérdésekkel foglalkoztak. A korszakban rendkívül nagy jelentősége volt a terepszemlének. A nagy felbontású katonai térképszelvények szigorúan őrzött, kevesek által hozzáférhető államtitkot képeztek.
Összességében elmondható: a leleplezett (vélt vagy valós) kémek számának növekedése és a társadalmi nyugtalanság–békétlenség ideje szoros összefüggést mutat. Minél feszültebb volt a politikai helyzet, annál több lett a kém.
Kit tartottak kémnek? Alapesetben mindenkit, aki más volt, mint a helyben lakók, és/vagy mást csinált, mint a helybéliek.
A képen egy angol, kémnek vélt turistát fognak el Korzikán.
A televízió Amerikában erőszakra nevel - ez az üzenete ennek a legkorábbi, televízióról szóló hazai karikatúrának.
