1914. szeptember 29-én éjjel egy betegszállító katonavonat futott be a miskolci Tiszai pályaudvarra. A vonat leállt, de nem történt semmi. Az illetékesek aludtak, hiszen éjszaka volt. Így esett, hogy a betegfogadó kórházi személyzet csak reggel szembesült a valósággal: "szomorúan kellett konstatálnunk, hogy tizenkét hulla fekszik a vonaton, 80 kolerás beteg vár elhelyezést s ezenfelül kétszáz beteg vérhasas, kolera-gyanús egyén bolyong a sínek között".

Miért nem érezte a személyzet kötelességének, hogy a helyszínen megvárják a nagy késéssel érkező vonatot? Erre a kérdésre nincs válasz, mert senki sem akadt ki ezen. Miskolcnak kisebb baja is nagyobb volt annál, mintsem ilyesféle emberi mulasztásokkal foglalkozzon. 

Mi volt a miskolciak nagy félelme? Az, hogy a katonák és az őket szállító vasutasok között pusztító kolera átterjed a civil lakosságra is.

Gondoljatok bele, a világháború iszonytatóan véres elején járunk, ráadásul még a kolera is szedi az áldozatait a frontokon.  Természetesen a fertőző betegeket, és a sebesülteket a hadsereg elszállíttatja  a hátországba. A katonai hatóságok a szó szoros értelmében megparancsolják a városoknak, mennyi beteget kell átvenniük és ellátniuk azonnali hatállyal. A hadsereg nem törődik a részletekkel, nem egyeztet, nem koordinál, egész egyszerűen áttolja a problémákat a civil életbe. A magyar közigazgatás rettentően ki van akadva. Erre senki sem számított.

Na de, térjünk vissza a miskolci sztorihoz. Azon az éjszakán, amikor a tizenkét holttestet is szállító vonat befutott Miskolcra, már 250 kolerával fertőzött katona sínylődött a városban. Miskolcon alig néhány napja állítottak fel  rohammunkával egy 500 ágyas kórházat a katonák számára.

Miskolc határában  a katonaságnak két barakkja is volt, az egyiket rendezték be a kolerásoknak

Nagy nehezen elhelyezték az éjszakai vonat betegeit. Miskolc vezetője még aznap kijárta, hogy ne kelljen a városnak néhány napig kolerás betegeket fogadnia, mert nincsenek szabad ágyak. A kassai katonai parancsnokság nyolc napi haladékot adott egy újabb kolerakórház felállítására.

Másnap 1200 koleragyanús beteget szállító vonat futott be a városba.  "Összes középületeink katonasággal vannak tömve, a kívánt beszállásolás egyértelmű lett volna a város közegészségügyének megfertőzésével. Szerencsére egy cirkusz tulajdonos tartózkodott a városban, kinek sátorponyváit kibéreltük, hirtelen fokozott erővel a városon kívül felállítottuk, abba még ugyanazon nap éjjelén mind az 1200 embert elhelyeztük."

A következő nap egy Miskolcon keresztülhaladó katonai szerelvényről az állomáson hagytak öt vagont tele kolerás betegekkel.  A miskolci városvezetésnek betelt a pohár. "Tisztán humanizmusból" gondoskodtak valahogy a betegekről, de torkig voltak a katonai hatóságokkal. 

Október 8-ig Miskolcon nyolcvan katona halt meg kolerában.