1914. szeptember 29-én éjjel egy betegszállító katonavonat futott be a miskolci Tiszai pályaudvarra. A vonat leállt, de nem történt semmi. Az illetékesek aludtak, hiszen éjszaka volt. Így esett, hogy a betegfogadó kórházi személyzet csak reggel szembesült a valósággal: "szomorúan kellett konstatálnunk, hogy tizenkét hulla fekszik a vonaton, 80 kolerás beteg vár elhelyezést s ezenfelül kétszáz beteg vérhasas, kolera-gyanús egyén bolyong a sínek között".
Miért nem érezte a személyzet kötelességének, hogy a helyszínen megvárják a nagy késéssel érkező vonatot? Erre a kérdésre nincs válasz, mert senki sem akadt ki ezen. Miskolcnak kisebb baja is nagyobb volt annál, mintsem ilyesféle emberi mulasztásokkal foglalkozzon.
Mi volt a miskolciak nagy félelme? Az, hogy a katonák és az őket szállító vasutasok között pusztító kolera átterjed a civil lakosságra is.
Gondoljatok bele, a világháború iszonytatóan véres elején járunk, ráadásul még a kolera is szedi az áldozatait a frontokon. Természetesen a fertőző betegeket, és a sebesülteket a hadsereg elszállíttatja a hátországba. A katonai hatóságok a szó szoros értelmében megparancsolják a városoknak, mennyi beteget kell átvenniük és ellátniuk azonnali hatállyal. A hadsereg nem törődik a részletekkel, nem egyeztet, nem koordinál, egész egyszerűen áttolja a problémákat a civil életbe. A magyar közigazgatás rettentően ki van akadva. Erre senki sem számított.
Na de, térjünk vissza a miskolci sztorihoz. Azon az éjszakán, amikor a tizenkét holttestet is szállító vonat befutott Miskolcra, már 250 kolerával fertőzött katona sínylődött a városban. Miskolcon alig néhány napja állítottak fel rohammunkával egy 500 ágyas kórházat a katonák számára.
Miskolc határában a katonaságnak két barakkja is volt, az egyiket rendezték be a kolerásoknak
Nagy nehezen elhelyezték az éjszakai vonat betegeit. Miskolc vezetője még aznap kijárta, hogy ne kelljen a városnak néhány napig kolerás betegeket fogadnia, mert nincsenek szabad ágyak. A kassai katonai parancsnokság nyolc napi haladékot adott egy újabb kolerakórház felállítására.
Másnap 1200 koleragyanús beteget szállító vonat futott be a városba. "Összes középületeink katonasággal vannak tömve, a kívánt beszállásolás egyértelmű lett volna a város közegészségügyének megfertőzésével. Szerencsére egy cirkusz tulajdonos tartózkodott a városban, kinek sátorponyváit kibéreltük, hirtelen fokozott erővel a városon kívül felállítottuk, abba még ugyanazon nap éjjelén mind az 1200 embert elhelyeztük."
A következő nap egy Miskolcon keresztülhaladó katonai szerelvényről az állomáson hagytak öt vagont tele kolerás betegekkel. A miskolci városvezetésnek betelt a pohár. "Tisztán humanizmusból" gondoskodtak valahogy a betegekről, de torkig voltak a katonai hatóságokkal.
Október 8-ig Miskolcon nyolcvan katona halt meg kolerában.