Jó lett volna ütősebb címet találni ennek az írásnak, de cserbenhagyott a fantáziám. Az automatizált irányítási rendszerek létéről gyerekkoromban - a szocialista Magyarországon - fogalmam sem volt. Valahogy nem volt ez téma a hétköznapokban, nyilván nem véletlenül.
A robotizáció magyar kezdete. Karikatúra, 1985
Mai sztorim 1962-ben kezdődik. Megérkezik Magyarországra az URAL II. számítógép, amely másodpercenként tizenkétezer műveletet képes elvégezni. Talán mondanom sem kell, mindez elképesztő sebességnek tűnt.
Ez a csúcstechnika mindenkinek megmozgatta a fantáziáját. Magától értetődően a szupergyors számítógép témájára a karikaturisták is rámozdultak. A mostani képválogatás arról szól, hogyan gondolkodott a laikus közvélemény a számítógépekről, illetve mindez, hogyan csapódott le a humorban.
A Kádár-korszakbéli Magyarországon a számítógépek mibenlétéről kevés embernek volt fogalma. Kevesen láttak működés közben számítógépet, és kevesen tudták elképzelni, a hétköznapi életben mire lehet felhasználni a számítógépeket. Nem véletlen, hogy kutatóintézeteket is alapítottak, a hogyan és mire lehet használni a számítógépeket kérdés megválaszolására. Ilyen volt például a mára elfeledett Számítógép-alkalmazási Kutató Intézet, de volt Számítástechnikai Koordinációs Intézet is.
Az alábbiakban a "mire lehet használni a számítógépeket" kérdés humoros képi megfogalmazásáról mutatok néhány karikatúrát.
1. Iskolában puskázásra. Az 1961-es karikatúra a számítógép és számológép közötti különbség elmosására épít.
2.
