A televízió  Amerikában erőszakra nevel - ez az üzenete ennek a legkorábbi,  televízióról szóló hazai karikatúrának. A karikatúra 1952-ben jelent meg a Ludas Matyiban.  Ebben az évben született meg az első párthatározat a magyarországi televíziós műsorszolgáltatás kiépítéséről. Szinte bizonyos, hogy a karikatúra rajzolója nem kívánta sugalmazni, hogy a televízió Magyarországon erőszakra fog buzdítani. Ezt az 1950-es évek kemény légkörében senki sem gondolhatta komolyan. Az első kísérleti adások 1954-ben elkezdődtek. Rövid időn belül kiderült, hogy televízió új, és rendkívül hatékony agitációs és propaganda eszköze lehet a párt- és kormánypolitikának.

 A televíziós fejlesztési ügyek legfőbb irányítója és egyúttal akadályozója 1956-ig Bebrits Lajos közlekedés- és postaügyi miniszter volt. Bebrits sajnálta a pénzt drága nyugati berendezések megvásárlására, értelmetlen pazarlásnak tekintette.  A posta az elsők között telepített egy televíziós készüléket Bebrits lakásába. Bebrits Lajost a televíziós szakemberek nem kedvelték, mert a „televízió megvalósítását úgy irányította, hogy a munkában részt vevő szakemberek körét a tárcán belüli szakértőkre szűkítette le, az ország televíziós szakembereinek nagy részét a munkából kirekesztette”. Ráadásul Bebrits élesen ellenezte, hogy az elavult szovjet berendezések helyett valamelyik tőkés országból szerezzék be a szükséges eszközöket és berendezéseket, az volt a véleménye ezt az exportőrületet sürgősen be kell fejezni.

A televíziózás tömegesedése viszonylag késői jelenség. 1958-ban 16 ezer televízió készülék működött Magyarországon, szélsőséges területi eloszlásban. A 16 ezer televízióból 12 ezer Budapesten működött. Vidéki nagyvárosainkban hihetetlenül kevesen voltak televízió-tulajdonosok. Debrecenben például 16 család rendelkezett tévével, Miskolcon pedig 12-en.  Nyíregyházán nem volt egyetlen háztartás sem, amelyikben lett volna televízió.  1959-ben Magyarországon 52 ezer, 1960-ban pedig 103 ezer készüléket kapcsoltak be esténként.

Az 1960-as években a tévézés még közösségi esemény volt, esténként szomszédok és barátok gyülekeztek a televízió-tulajdonosoknál. Talán sokan emlékeznek Mézga család kalandjaira, amelyben jócskán előfordult, hogy a család a szomszédba járt tévézni.