Bonyolult, vagy elvont gondolatok képi megfogalmazásának egyik eszköze a megszemélyesítés. Az alábbi, 1873-as karikatúrában Magyarország, mint egy láncon (pórázon?) vezetett sovány medve szerepel. A medve azonban nemcsak kiéheztetett, hanem sérült is, egyik lába bekötözött. A láncot az ország miniszterelnöke tartja, kezében – nyilván a medve féken tartására – furkósbot.

  1873-ban nagy pénzügyi válság rázta meg kishazánkat. A kortársak a válság okának a vasútpolitikát – a költségekkel nem törődő vasútépítéseket, az úri umbuldákat stb. –  tartották. A karikatúra azt a pillanatot ábrázolja, amikor a kormány, elfuserált gazdaságpolitikája következményeként, külföldi bankokhoz fordul hitelért. A karikatúra címe utalás egy ismert közmondásra. A kérdés csak az, melyikre?

 A „ne igyunk előre a medve bőrére” közmondást a 19. században még nem ismerték. A korabeli közmondás-gyűjteményekben medveügyileg több eltérő jelentéstartamú közmondást találtam.

1. Lődd meg a medvét, aztán igyál a bőrére.

2. Drágán árulja a medvebőrt, maga a medvét sem látta.

3. Eleve alkuszik s iszik a medvebőrre.

Az a benyomásom, a karikatúra rajzolója a harmadik – „eleve alkuszik s iszik a medvebőrre” közmondást aktualizálta és formálta képpé.