Timelord

Micsoda kérdés! - gondolhatjátok - természetesen térképpel. Igen ám, de az automobilizmus hőskorában, az első világháború előtti évtizedekben kevés személyautó volt hazánkban. Következésképp az autós kirándulások elmaradhatatlan kellékei (autós térképek, autósok útikönyvei, benzinkutak, szerelők stb.) is ritkaságnak számítottak.

1908-tól kezdve évről-évre megrendezték Európában a Henrik herceg túrautat. Henrik porosz királyi herceg nagy automobilista volt, tőle származott az ötlet.  1909-ben már Magyarországot is érintette ez a megbízhatósági verseny. Ennek az 1500 km-es túraútnak a Budapest-Bécs közötti szakaszáról sikerült megszereznem a navigációs térképet. A hat lapból álló, leporellószerűen összehajtogatott térkép adatai autós terepbejáráson alapulnak.

Most pedig jöjjön az útvonal. Úgy logikus, ha a térképlapokat visszafelé, Bécstől Budapest irányában közlöm, így folyamatában lehet látni az útvonalat.  A valóságban az autósok Budapestről indultak.

Jobbra a besatírozott sáv az út emelkedését mutatja.

De jöjjön a lényeg.

Közismert, hogy árnyalt véleményt megfogalmazni fárasztó, ráadásul cseppet sem szórakoztató dolog. Nem így van azonban a címkézéssel. A méltánytalan és igazságtalan címkézés (elfajult formájában a megbélyegzés) sok-sok érzelmet kelt, lehet rajta dühöngni, vagy nevetni. A címkézést nevetésre felhasználó 19. századi élclapok eszköztárában igen népszerűek voltak a nemzeti karakterológia toposzaiból merítkező ábrázolások.

Erről szól a most bemutatott rajzsorozat is. Az oroszok agresszívek, az aszkétának tűnő német pénzgyűjtögető, a lengyel teátrálisan Istenhez fordul. A franciák az olaszokat tuszkolnák, de hiába. A tiroliak óvatoskodóak. A törökök, fordítva ülnek egy kürtön - bevallom, ennek a szimbolikája nem világos. Az angol hajós erőt mutat fel, az amerikai pedig fenyegetőzik.

És milyenek a magyarok? A magyar nyugisan - vagy talán passzívan - szemléli a világot.

Tanulság? Az nincsen.

Egy terítőt szeretnék bemutatni nektek. A terítőt egy éles szemű ózdi tanárnő fedezte fel, neki köszönhetjük, hogy ez a darab megmenekült nemcsak a képletes, hanem nagyon is valóságos pusztulásból. A történet részleteit nem ismerem, egy anyós-meny viszály húzódik a terítő sorsa mögött. Na de jöjjön, a lényeg! Miért érdekes ez a terítő? Engem mellbe vágott a terítőben megtestesülő információ.

Teljesen nyilvánvaló, hogy a terítő egy iskolázatlan parasztasszony alkotása. A terítő alapanyaga kézi szövésű lenvászon, vélhetőleg a kelengyéjéből származott. Úgy gondolom, hogy az elemit a második világháború előtt járhatta ki, a felirat stílusa, a betűformák ezt sugallják. Az asszony környezete hasonlóképpen tanulatlan volt, hiszen a családtagok nem figyelmeztették a hibákra.

De vajon ez a helyesírási hibáktól hemzsegő felirat azt is jelenti, hogy buta volt az alkotó? A legkevésbé sem. És erre több bizonyíték is létezik. Nézzétek meg a terítőben megtestesülő tervezőmunkát, a minta színvilágát, és a kivitelezés magas színvonalát. Ez nem egy olyan darab, amelyet rutinból elkészít egy dolgos asszony, hogy addigi is járjon a keze, miközben a Szabó családot hallgatja a Kossuth rádióban. Ez egy olyan darab, amelyben  a hitét vallja meg egy asszony. Érzelmeit fejezi ki az alkotás szépségével. Művészet ez is, nem is az utolsó.

A Bejrút és Damaszkusz közötti keskenynyom-távolságú vasutat 1895-ben adták át a forgalomnak. Ez volt az első vasút, amely elérte Damaszkuszt. Ettől kezdve a tengeri kikötő és a szír kereskedőváros között karavánok helyett vonatok szállították az árucikkeket és az utasokat. Költségtakarékosság miatt (hosszú alagutak megépítése helyett) a vonal mintegy 30 kilométeres szakasza fogaskerekű volt. A vasútvonal megnyitása előtti hónapokban egy fényképész végigjárta a 140 km hosszú vonalat. Pazar fényképek következnek.

Bejrút vasútállomása még utasok és forgalom nélkül. A képen látható hintó a fotóst és a felszerelését szállította

A régi térképek közül azokat szeretem a legjobban, melyekből árad az élet. Óriási kedvencem az alábbi 1756-ban Bábolnáról készített térkép. A gazdagon illusztrált térképre a készítője egy erős és egészséges marhacsordát is rárajzolt. Mindez felerősíti a birtoktérkép rejtett üzenetét Bábolna gazdagságáról.

A térkép legjobb része persze csak erős nagyításban látszik. 

Az 1869-ben világraszóló buli keretében megnyitott szuezi csatorna politikai és kereskedelmi jelentőségéről úgy érzem felesleges írnom. Könnyű elképzelni, hogy az Ázsia és Európa  közötti szállítási útvonal lerövidülése milyen gazdasági előnyökkel járt. Könnyű átérezni, hogy a csatorna birtoklása milyen hatalmi befolyást, és milyen anyagi hasznot jelentett.  Nem véletlen, hogy a csatorna megnyitó ünnepségén Ferenc József is megjelent. 

A szuezi csatorna építése az 1860-as évek világpolitikai jelentőségű nagyberuházása. A most bemutatott felvételek egy 1867-ben készített francia fotóalbumból származnak.

Az alábbi képsorozat az Erzsébet híd láncszemeinek gyártásáról és  a híd felépítéséről szól. Jó szórakozást!

A diósgyőri vasgyárban készültek a híd több mint 11 méter hosszú láncszemei. A gyár havonta 195 darabot tudott legyártani

"Egy romlatlan ifjú néger, pesti strandon Afrikát lel" - ez a címe az alábbi 1946-os képregénynek. A sztori annyira blődli - meg különben is meleg van - szóval, nem akarom szöveggel túlragozni. Meg különben is, nyakig ülünk a sűrű lében.

Itt a vége, fuss el véle.

1939-ben vagyunk. A közúti motorizáció még mindig igen alacsony színvonalú hazánkban. Személyautóból például alig 27 ezer darab fut az utakon. A potenciális vevőkör alacsony létszáma ellenére az Uhri Testvérek karosszériagyár előrukkol egy lakókocsival.

1914. szeptember 29-én éjjel egy betegszállító katonavonat futott be a miskolci Tiszai pályaudvarra. A vonat leállt, de nem történt semmi. Az illetékesek aludtak, hiszen éjszaka volt. Így esett, hogy a betegfogadó kórházi személyzet csak reggel szembesült a valósággal: "szomorúan kellett konstatálnunk, hogy tizenkét hulla fekszik a vonaton, 80 kolerás beteg vár elhelyezést s ezenfelül kétszáz beteg vérhasas, kolera-gyanús egyén bolyong a sínek között".