Timelord

Nem tudom mi történt, hogy történt, de a keresőkérdésekből látom, megnőtt az érdeklődés a városligeti karikatúrák iránt. A legkorábbi, általam ismert városligeti karikatúra 1869-ből származik. 1873-ban a Borsszem Jankó a Városligetet a pesti Bakonynak nevezte - így utalva a közbiztonság hiányára. Következzék száz év ligeti humora. A rajzok hétköznapi élethelyzeteket ábrázolnak, talán egyetlen 1946-1948 körüli uszító karikatúrától eltekintve.

Karikatúra 1869-ből. Miért gondolták ezt viccesnek? A túlzsúfoltság és a nagy por miatt

A közelmúltban hozzájutottam egy alig öt fotóból álló, 1911-ben összeállított fényképalbumhoz. Azt vélelmezem, hogy az    albumot Fekete Ella állította össze egy számára igen nagy jelentőségű napról. Ez nem egy átlagos vasárnapi kirándulás volt Dobogőkőre, hanem élete kitüntetett pillanata, melynek emlékét örökre meg akarta őrizni a szívében.

Az első világháború előtt egy fényképezőgép birtoklása, és az amatőr fotózás egyáltalán nem volt szokványos dolog. Itt sem ezzel állunk szemben. A szereplők egyike, a későbbi szekszárdi fényképész Nőger Frigyes. Ő volt az, aki magával hozta a gépét, és beállította a kompozíciókat.

Ami a kirándulást illeti, 1911-ben Budapestről Dobogőkőre kétféle módon lehetett eljutni. A drágább és lassúbb megoldás az volt, ha a kiránduló leszállt Pomázon a hévről. Ha sikerült egy fuvarost találni, bérelhetett egy lovaskocsit Pilisszentkeresztig. Onnét pedig kezdődött a gyalogtúra.  A másik racionálisabb, olcsóbb - ráadásul kényelmesebb - opciót Dömös jelentette. A  Dobogókőre vágyódó pestiek reggel felszálltak egy Dömös felé tartó gőzösre, a túra végeztével pedig szintén hajóval jöttek vissza.

A sztori szereplői a következő személyek.

A szerelmespár, nagy valószínűséggel Fekete Ella és Keresztény Béla. Figyeljétek meg, milyen diszkréten fogják egymás kezét. Mindketten kifejezetten jól öltözöttek, különösen a férfi viselete nem való egy kiránduláshoz. A nő kezében lévő virágcsokrok vásárolt darabok, nem pedig egy erdei mezőn ötletszerűen összegyűjtött csokrok. A férfi érzelmeinek hevességét, az udvarlás intenzitását mutatja, kényelmetlenül sok virág van a nő kezében. Kényelmetlenül sok a kiránduláshoz képest.

Az 1896-os millenniumi kiállítás leglátványosabb kuriózuma Godard kapitány kötött léghajója. A léghajót Budapesten állította össze a francia Louis Godard. Üzemeltetése üzleti vállalkozás.

A millenniumi kötött léghajó látványos plakátja nem a millenniumi kiállításra készült. A kiállítás megnyitása elött a léghajót már ki lehetett próbálni. A felszállóhely az akkor még nem létező Szépművészeti Múzeum Dózsa György út felöli oldala környékén - valahol a Lendvay utca sarkánál - volt.

Az első hivatalos felszálláson Budapest főváros illetékesei, a másodikon pedig az újságírók vettek részt. A szerencsés elsőket az foglalkoztatta leginkább, mi történik, ha elszakad a kötél? A válasz: semmi. Kötélszakadás esetében az utasok olcsó pénzért tesznek egy léghajós kirándulást. A kötél természetesen nem szakad el, és "a főváros közegei meg voltak fosztva attól a gyönyörűségtől, hogy esetleg egy egész napig barangoljon velül a léghajó és valahol a sikoki erdőbe tegye le őket egy sötét éjszaka". Az utazás 12 percig tartott. 

Egyszer volt hol nem volt, 1911 volt. Ebben az évben a Magyar Posta tizenegy személyszállító postabuszt vásárolt. A tizenegy busz közül egy - vagy, talán kettő - Igló és a tőle 26 km-re fekvő Merény között hozta-vitte a postát és szállította az utasokat. A postabusz közbenső egyik állomása Feketehegy-fürdő volt, itt készült az alábbi pazar fotó.

A postabusz az üdülőhely szanatóriuma előtt. A felvétel valószínűleg a legelső postabusz megérkezése alkalmából készült. A buszt zenével köszöntötték.

Megfigyeltétek már, hogy az üzemi lapokban rendre megjelenik a humor? Persze leginkább a senkit sem sértő, és veszélytelen műfajú gyermekszáj formájában. Az 1950-es években ez is másképp volt. Az idő tájt a humor a politikai propaganda eszköze. A vállalati lapok humora tehát alapból nem lehetett vicces. Végtére is  senki sem azt akarta, hogy jól szórakozzanak a melósok! Inkább azt, kapják már össze magukat, és javuljanak meg végre. 

A most bemutatott karikatúrák 1954-ben jelentek meg a Villamosgép- és Kábelgyár üzemi lapjában. A rajzok a vállallati működés apró életképeit ábrázolják. A karikaturista - merítve a 19. századi élclapok hagyományából - kitalálta Kábel Berci alakját. A figura teste meglehetősen ellenszenves, egy emberfejű és hernyótestű izé. A gusztustalan külsőt tovább súlyosbítja Kábel Berci karaktere. 

Úgy képzelem, hogy a rajzoló járta a gyártelepet és kereste a témákat. A rajzok a dolgozók viselkedésével, a munkamorállal foglalkoznak. Humornak álcázott nyomásgyakorlás (baszogatás) ez, semmi más.

A most bemutatott felvételeket egy ismeretlen, valahol Budán lakó, és az utazásért élő-haló házaspár készítette 1966-ban. A fotókon egy nyugis nyaralást láthatunk. Figyeljétek meg a kerti bútorokat, a reggeliző asztalt a tejes csuporral, az elhanyagoltnak tűnő nyaralót és a vízpartot. Érdekes módon egyetlen olyan tárgyat sem látunk, amely ma már elképzelhetetlen lenne. Valahogy minden olyan természetes, és magától értetődő.

Elkészült a világ leghosszabb vasúti alagútja az Alpokban. Talán itt az ideje, hogy vessünk egy pillantást az első magyarországi vasúti alagútra, amely Pozsonynál épült meg. A Pozsony-Marchegg közötti vasútvonalat, illetve a rajta fekvő alagutat  1848-ban adták át forgalomnak.  Az elsőként induló vonat egyik utasa leírta az élményeit:  "Fél hatkor indult el vonatunk a pályaudvarról és lassú villámhoz hasonlóan két és fél perc alatt haladtunk át a tunnelen, miközben a robogó kocsik zajának visszhangja és a lokomotívból kiáramló szikrazápor félelmes, komor benyomást keltett kedélyünkben". 

Magyarul, féltek az utasok. Nem csodálom. Az utazókat még sokáig megdöbbentette az alagút „bámulatos szerkezete".

A vasúti őr a kutyájával a pozsonyi alagútnál

Hogyan készült egy alagút a reformkorban? 

Legelsőként - az alagút tervezett irányában - 110-125 méterre egymástól, öt kutat ástak. Ezeken a kútaknákon keresztül megkezdődött a munka. A kutakba leeresztették a munkásokat, akik elkezdték az oldalirányú ásást. A kiásott földet, a szétrepesztett köveket, és a talajvízet is kutakon keresztül húzták a felszínre. Az alagút ásása egyszerre tehát több munkaterületen zajlott. Három kútnál gőzgépet is be kellett állítani a szivattyúk és emelőgépek meghajtására.

A lényeget az alábbi rajzok mutatják.

Magyarországon a szabadidős utazás a 19. században vált divatos szokássá. A reformkorban a világlátás élvezetét még kevesen engedhették meg maguknak - ötven-hatvan év múlva már a főgimnáziumok is tanulmányi kirándulásra vitték a diákjaikat. Az utazáshoz kapcsolódó szokások is teljesen átalakultak. A fiatal Széchenyi még ágyneműt, fegyvereket, főzőedényeket is magával egy itáliai túrához. Ilyesféle expredíciós előkészületekre a század második felében már nem volt szükség. Átalakult az úti poggyász is. Az alábbi lista 1886-ból származik, és arról szól, egy egyedül utazó férfiembernek mire van szüksége. Mi legyen a poggyászban?

Érkezett egy kérdés, amely a kisvasút és a luxus kapcsolatát pedzegette. Ez bizony nehéz kérdés!  Magyarországon a keskenynyom-távolságú vasutak létesítését és működtetését az olcsóság jellemezte. A luxus fogalmával egyetlen kisvasúti kocsit lehet jellemezni - pontosabban szólva - én egyet ismerek.

Frigyes főherceg magyaróvári uradalmának volt egy lóvontatású, majdnem 33 kilométeres vágányhálózattal rendelkező mezei vasútja, amelyhez tartozott az alábbi parádésvagon.  A kisvasúti kocsit a főherceg a Magyar-Belga Fémipari Részvénytársaságtól rendelte meg. Az uradalmi vasút központja a Hanságban volt, vágányzata pedig a hegyeshalmi vasútállomáshoz csatlakozott. Mást erről nem tudok.

Itt a vége, fuss el véle.

A Keleti pályaudvar történetének első harminc évében az utazók egyszerűen megkérdezték a kapustól: melyik vágányra érkezik, vagy honnét indul az őket érdeklő szerelvény. A Keleti utasforgalmának emelkedésével ez a szóbeliség egyre tarthatatlanná vált. Milyen ütemben nehezedett az utastájékoztatással megbízott kapusok munkája? Vessetek egy pillantást a grafikonra, szerintem mindent elárul.

A Keleti pályaudvaron vonatra szálló utasok száma 1892-1910 között

A Keleti pályaudvar első elektromos utastájékoztató rendszerét 1911-ben szerelték fel. A berendezéseket a Siemens-Halske cég szállította.