Az alább bemutatott 1947-es Beszkárt plakátokat a villamosok belsejében helyezték el. 1947-ben a fővárosi villamosközlekedést a bővülő hálózat, átalakuló jegyrendszer, fegyelmezetlen utasok és túlzsúfolt járatok jellemezték. De beszéljenek inkább a plakátok.
1956. október 18. és 1957. február 21-e között nem jelent meg a Ludas Matyi. Úgy képzelem, hogy a forradalom leverése utáni első címlapon a szerkesztőség hosszasan dilemmázhatott. Muszáj volt reflektálni az eseményekre, de hogyan?
A lap ugyanis nem tehetett úgy, mintha semmi sem történt volna az elmúlt hónapokban. Az ellentmondás többszörös lehetett. Feszült egy ellentét a vicclap műfaja és az események véressége között. A másik gond talán még ennél is meredekebb volt. A vicclap fojtogatóan manipulatív, a humort a diktatúra propagandaeszközének silányító múltjával szembe kellett valahogy nézni. Kérdés csak az volt, hogyan?
Mit is sugall ez a címlap? Számomra azt, hogy az élclap nem vállalta a felelősséget a Rákosi-rendszer működtetésében játszott hazug, és uszító propagandájáért. A szerkesztőség nem felnőttként, szégyenkezve és őszintén néz szembe a lap múltjával, hanem gyermekded kifogással próbálta megúszni a számonkérést. Hiszen egy gyereknek a felnőtteknek megbocsátanak! Az erkölcsi ítélet megsemmisítésétől távolítja el magát az újság azzal, hogy a szigorú bíráló a távoli múltból érkezett. Ráadásul a tanító azt állítja, Ludas Matyi 1949-1956 között "néhányszor" felelt rosszul.
Ez bizony elégtelen. Sőt, bukás a javából.
A most bemutatott fényképek egy 1888 körül (után) összeállított francia fényképalbumból származnak.
A fotóalbum elkészítésének célja ismeretlen. Nem tudtam kideríteni, miért készítette ezeket a fényképeket egy francia fényképész, és ki adott minderre megbízást. Azt gondolom, hivatalos felkérést teljesített, és valószínűleg a francia hadszervezet információgyűjtéséről van szó. Azt azonban bizton állíthatom, hogy katonai objektumokról, vagy katonai egységekről egy másik (potenciálisan ellenséges, vagy ellenérdekelt) ország fényképészének nem lehetett csak úgy, minden adminisztratív előírás és engedély nélkül felvételeket készítenie. Azaz a közös hadügyminisztérium elfogadhatónak tartotta a francia kérést.
A hazai, urbánus étkezési kultúrában az olasz ételek ismeretét már az 1870-es években ki lehet mutatni. Az itáliai konyha ízeinek megjelenését a vasút terjedése, a vasúthálózatok nemzetközi kapcsolatainak bővülése és az idegenforgalom emelkedése (úti tapasztalatok) is segítették.
De hogyan is készül a makaróni? A tésztát kifúrják, mint egy pipaszárat? Erre a kérdésre kereste a választ az alábbi rajz. A rajzhoz fűzött korabeli kommentár szerint, aki nagyon szereti a makaróni tésztát, jobb, ha nem olvassa el a magyarázatot, legalábbis fegyverezze fel magát "angolos hidegvérrel".
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy szőlőcsősz a dunaföldvári Kutyahegyen. A csőszködéssel persze nem lehetett elég pénzt keresni, ezért kocsisként a közeli ferences kolostorban is szolgált. Teltek-múltak a munkásévek, míg egyszer - valamikor 1875 őszén - a jóemberrel nagy csoda történt. Megjelent előtte Szűz Mária.
1891-ig Európában nem volt egységes idő, nem léteztek időzónák. Minden település a nap járása szerinti helyi időt használta. Ez az írás arról szól, hogyan alakultak ki az időzónák és mi köze mindennek a vasúthoz.
Az alábbi kép a Kiskörutat ábrázolja 140 évvel ezelőtt. Persze az utcát akkor még nem így, hanem Országútnak nevezték. Balra elől a Király utca nyílik, hátul pedig a Dohány utca eleje látszik.
A mai Széchenyi tér (Roosevelt tér) karrierje a Lánchíd megnyitásával ívelt fel meredeken. A telkek és ingatlanok egyre értékesebbé váltak, de a tér még évtizedekig poros, igénytelen és rendetlen benyomást keltett. A kiegyezés utáni években többször is felmerült a térrendezés. Elsőként 1870-ben Vetter Adolf udvari kertész készített egy látványtervet, de ez nem nyerte el a tisztségviselők tetszését. A pesti illetékesek úgy okoskodtak: felesleges a Ferenc József tér rendezésével foglalkozni addig, amíg el nem készül a Margit híd. Ha két hídja lesz a fővárosnak, csökkenni fog a tér átmenő forgalma - ekkor lesz majd értelme a Ferenc József tér korszerűsítéséről gondoskodni.
Az alábbi látványtervet ilyen előzmények után a Közmunkatanács készítette el.
Diktatúrákban nehéz a karikaturisták élete. Sértődékeny, bosszúálló és megtorló államban a hatalmon lévők kárára ugyanis nem lehet viccelődni. A Ludas Matyi 1956-os lapszámaiban már fel-feltünedeznek (nem túl sűrűn) a Rákosi-rendszer morális repedéseit tükröző rajzok. Most ezekből mutatok be néhányat.
A karikatúrák többsége a személyi kultuszt kisemberi közegbe helyezni, mintha az önkényeskedő hatalomgyakorlás jelensége valamiféle hivatali, munkahelyi elöljárók "ügye" lenne.
A Ludas Matyi 1956-ban eddig mert elmenni a rendszer bírálatában.
Az artézi kutak népegészségügyi hatásáról, a hazai fürdőkultúra kialakulásában játszott szerepükről felesleges hosszú fejtegetésekbe bocsátkoznom. A mélyből feltörő tiszta víz, netán gyógyvíz emberi életre, és gazdaságra gyakorolt hatásairól mindannyiunknak vannak tapasztalatai. Jöjjenek inkább a képek.
A Margit-szigeti kút fúrására a terület tulajdonosa, József főherceg adott megbízást Zsigmondynak. Mintegy féléves munka után, 1867. május 13-án délután 5 órakor csapott fel először a vízsugár. "Meglepő és váratlan jelenség" volt a Margit-szigeti kútból magasan feltörő víz, mert magyar ember ilyesmit korábban még nem láthatott, "ha csolnakon közeledünk a helyhez már messziről érezzük az erős kénszagot, mit a víz párolgása terjeszt a forrás körül".
