Timelord

A most bemutatott karikatúrák a halálbüntetés és az akasztófa árnyékában játszódnak. Mindhárom rajz az 1870-1880-as években jelent meg a hazai élclapokban. A rajzok természetesen nem a kivégzésre várók nézőpontját közvetítik. A mások halála feletti nyilvános örvendezés gátlástalansága ekkor még nem a humor forrása. Ez persze a nyilas élclapokkal megváltozik, de erről inkább máskor írok.

Mi jellemzi ezeket a karikatúrákat? A budapesti hóhér monológja a beosztását  féltő dolgozóé. A 19. század utolsó évtizedeiben a valóságban is csökkent a hazai kivégzések száma. Amíg az 1850-es években évente 50-60 embert is felakasztottak Magyarországon, az 1880-as évekre ez a szám 18-22 körüli értékekre csökkent. A második, Bosznia-Hercegovina okkupációját elítélő rajzot politikai kritikának értelmezem. Az utolsó, harmadik karikatúrában a nyelvi és képi humor eszköztára is felcsillan.

A falun élő magyar nép életében a vasárnap délután - kivéve, amikor a vasárnap egyúttal nem volt vásárnap  - a társasági életé volt.

Az alábbi, 1893-ban készült festményen a szokások és a szokásokhoz kapcsolód tárgyi kultúra egész tárháza bontakozik ki. Mit is látunk? Egy gerendás mennyezetű falusi ház rendszeresen használt nappalijában vagyunk. A családfőnek nincs külön úriszobája - a férfiak a függönyös nappalit terítik be a dohányfüsttel. A vasárnap délután összejövő társaság tagjai nem együtt múlatják az időt, hanem nemek szerint elkülönülve. A férfiak a házigazda borát isszák és magyar kártyával játszanak egy terítő nélküli asztalon. A nők egy abrosszal letakart asztalt körbeülve teáznak, gyümölcsöt és süteményt esznek.

 A gondos háziasszony takarékosságát, a jól vezetett háztartás pedánsságát mutatja, hogy a ruhásszekrény tetején ott sorakoznak a befőttesüvegek. Valahogy az a benyomásom, nem az éléskamrából hely hiányából kiszorult befőttekről van szó, hanem inkább egy elszállításra váró úti elemózsiáról.

Az alábbi terv 1905-ben készült egy ötletpályázatra. A tervező az Építészettörténeti Múzeumnak egy 150 méter hosszú, három oldalszárnyból álló, az oldalszárnyakat egy központi kupolacsarnokkal összekötő palotát álmodott meg. 

Piliscsaba tábor vasútállomásról írni? Ugyan minek? Kit érdekelhet ez? A közelmúltban vettem azonban egy képeslapot, amelyből egy olyan sztori fejlik fel, melyre már érdemes rászánni néhány pillanatot.

Nézzétek meg az alábbi képeslap mindkét oldalát.

Az alábbi százéves karikatúra azt a pillanatot örökíti meg, amikor a parasztság hétköznapjaiba betüremkedik egy új kifejezés, de annak valódi jelentésével még nincsenek tisztában. A nyelvi humornak ez a formája hosszú  múltra tekint vissza a hazai élclapok történetében.

De miért is lett a kötvény beszédtéma a falusiak körében? Az Osztrák-Magyar Monarchia az első világháborús kiadásainak jelentős részét, szakirodalmi adatok szerint több mint 50%-át hadikölcsön kötvényekből finanszírozta. A karikatúra születése idején zajlott a harmadik hadikölcsön jegyzése.

A mai Széll Kálmán tér szokatlan térfelszínét a tér helyén évszázadokon át működő agyagbánya, illetve a kitermelt nyersanyagot feldolgozó téglavetők és fazekas műhelyek alakították ki. Kíváncsi voltam, vajon a földmunkákkal felszínre kerül-e még márgás agyag, vagy mindent kitermeltek egykoron? Ma volt az első alkalom, amikor látni véltem valamit. Mutatom.

Mindez közelebbről.

A szakirodalom azt írja, hogy a Moszkva téri agyag sárgás, enyhén mészpettyes, és nemcsak téglának, hanem fazekasárunak, cserépnek is megfelelő volt.

A válasz: 18 darab. Autó három tisztviselőnek (polgármester, alpolgármester és tiszti főorvos) járt a munkájához. Ezen kívül a városnak volt még néhány iratszállító kocsija, két kenyérszállító autója, egy hússzállító gépjárműve. A köztisztasági hivatal rendelkezett még egy aszfaltmosóval, és egy utcaseprővel. 1913-ban a tűzoltóságnak még nem voltak gépkocsijai. Jut eszembe, a szemétszállításból is hiányoztak a gépjárművek. De lássuk a részleteket.

Bárczy István polgármester és az automobilja a mai József Attila utcában (helyesen: Városház utcában, köszönöm vízbe mártott testnek). Budapest polgármesterének 1910-ben vette meg a város az első autót.

1965. április elsején a Ludas Matyi szerkesztősége az alábbi címlappal emlékeztette olvasóit az útra, amelyet Magyarország az elmúlt húsz év alatt bejárt.

Az alábbi fotó 1989. április elsején készült. Bevásárló honfitársaink hozzák haza a hűtőládákat Ausztriából.

Amikor egy 1900-1910-es elrettentően nagy adatbázis logikai ellentmondásait próbáljuk tisztázni, a történész szakma szépsége meglehetősen távolinak tűnik. Ma este azonban, amikor a legkevésbé sem számítottam semmi jóra, legfeljebb arra, hogy néhány excell sorral kevesebb lesz abban a bizonyos táblázatban, váratlanul rám tört az igazi élet. Nézzétek!

Egy 1760-as térkép erősen felnagyított részletét látjátok. Baján vagyunk, helybéli legények éppen egy dunai bárkát vontatnak ki a Dunára. Mit szállíthat a hajó? Nagy valószínűséggel gabonát visz Pestre, vagy tán még messzebbre. A kalapos hajóvontató legények nehéz fizikai munkáját a rajz nem érzékelteti. Talán a művészi kifejezőerő hiányzott a készítőből, de az is lehet, hogy a víz szelíd sodrása és a meredek partfal adottságai miatt ez csupán egyike az átlagos fizikai munkáknak Baján és a Kis-Dunán.

A korszakban amúgy a hajóvontatás az igazságszolgáltatás egyik büntetése. A rabok egész nap a vízben gázoltak és így húzták a hajókat. Éjjel az átázott rabokat a földre fektették és lecövekelték. A hajóvontatás tehát felért egy halálbüntetéssel. Van egy adat egy 1776-os 46 fős hajóvontató rab csapatról. 12 nap alatt a 46 rab közül húsz meghalt. A büntetést 1790-ben II. Lipót törli el.

Mindazonáltal ezen a képen nem rabokat, hanem bérmunkásokat látunk.

Itt a vége, fuss el véle.

Lehet-e humoros egy pénzintézet bukása?  Nyilvánvalóan nem. Kivéve akkor, ha a kárörömre építünk. Ezt a népszerű nézőpontot választotta az alábbi, 1873-ban készült képregény rajzolója is. A rajzokon egy egyre feszültebben viselkedő, és egyre olcsóbb járművel közlekedő bankárt látunk. A Franco-magyar Bank részvényárfolyamának sülyedése végül egy kétségbeesett futásba torkollik.

A bank körülbelül 2,5 millió forintot veszített. Mekkora volt ez az összeg? Ugyanebben az évben az egyetemek éves fenntartása az államnak 800 ezer forintba került, új utak építésére pedig 1,2 milliót költött. Szóval nagy volt a veszteség, és nagy volt a botrány.