A közelmúltban sikerült megszereznem egy 1945-ös BESZKÁRT plakátot. A plakát sérült, gyűrött és amatőr módon összeragasztott (összebarmolt).  Állapota ellenére mégis ez az egyetlen ismert darab ebből az évből. Nagyon-nagyon örültem neki. 

Most pedig nézzük meg közelebbről is.  A plakát az 1944-es és 1945-ös éveket hasonlítja össze. Milyen volt 1944?

Németek és nyilasok kezében van a villamoskalauzok és az utasok élete. Érdekes módon, a rajzoló női kalauzokat nem ábrázolt, pedig ez idő tájt már jócskán nők látták el a szolgálatot a villamoskocsikon.

Bombázások és az alkalmazottak katonai behívása akadályozza a vállalat életét.

A teljes pusztulás a Beszkárt esetében 1860 villamost jelentett. De milyen ezzel szemben az 1945-ös év?

Megindul az újjáépítés.  Ügyes módon a rajz kevésbé az újjáépítésről szól, sokkal inkább egy gazdagabb és ezért vélhetőleg boldogabb jövő reményét tükrözi.

Miért lesz sikeres az újjáépítés?  Mert a vezetők ezt akarják.

De ha minden rendben van, boldogok és gazdagok leszünk, miért van szükség erre a plakátra? Mik azok az árnyoldalak, melyeket a plakát emleget?

Vajon igaza van a plakátnak? Van-e értelme az 1944-es és 1945-ös év összehasonlításának ilyen kontextusban? Véleményem szerint, nincs. Úgy gondolom, nagy általánosságban a munkateljesítmény a munkafeltételek függvénye. Az 1945-ös Beszkárt-nál a javítóműhelyekben még a legalapvetőbb szerszámok, anyagok is hiányoztak. Feljegyzések vannak arról, hogy a dolgozók rohamtempóban, saját munkaeszközeikkel igyekeznek a járműkárokat elhárítani. Nyomásgyakorlás ez, a javából.

Itt a vége, fuss el véle.