Debrecen új pályaudvart kap. Itt az ideje, hogy megmutassam, milyen volt a legelső indóház.
A 19. századi sajtó a vasútvonalak megnyitásáról alig-alig közölt képeket. A helyszíni rajzok készíttetése drága mulatság volt, a lapszerkesztők pedig igyekeztek az egészet minél olcsóbban megúszni. Ezért van az, hogy országos, sőt nemzetközi jelentőségű vasúti beruházások ünnepélyes átadásáról nem készültek ábrázolások. Mindezt persze nem lehet kizárólag az újságírók mulasztásának tartani. A korszakban a hazai vasúttársaságok - szemben az angol gyakorlattal - a sajtókapcsolataikkal ritkán törődtek és megelégedtek azzal, hogy az újságíróknak szabadjegyeket osztogattak.
A 19. századi sajtó történetében példátlan módon 1857-ben a Vasárnapi Újság a debreceni állomás felavatásáról három képben is beszámolt. A rajzokat Kallós Kálmán debreceni főiskolai rajztanár készítette el. Kallós egy rajzot készített a mozdonyszentelésről, egyet az indóház város felőli oldaláról, és egyet a pályaudvar sínek felőli oldaláról. A három rajz két részletben jelent meg a lapban, az első tíz nappal a vasútmegnyitás után, a további kettő pedig 18 nap múlva került az újságolvasók elé. A metszetekhez fűzött magyarázó szövegben a lap a vasútmegnyitás nemzeti fontosságát hangsúlyozta. És valóban, ezeknek a részletgazdag ábrázolásoknak a szimbolikus ereje még ma is érezhető, mert hitelesen ábrázolják a modernizáció iránt elkötelezett őseink reményeit.
A pályaudvar város felőli oldala és a vasút iránt érdeklődő helybéliek. A viseletek mutatják, nemcsak a polgárság, hanem a parasztok figyelmét is felkelti az új innováció.