A szentendrei hév meghosszabbításának terve valamikor az 1890-es években vette kezdetét. Az ezzel kapcsolatos ábrándozások 1904-től kaptak nagyobb nyilvánosságot. Milyen jó is lenne, ha Leányfalu, Tahi, Tótfalu, Dunabogdány, Kisoroszi és Visegrád lakosai és nyaralótulajdonosai vasúttal utazhatnának be a fővárosba!
Az ötlet mindenkinek tetszett, de pénzt senki sem akart áldozni rá. A vasútépítés 4,5 milliós költségéhez az érintett községek alig százezer koronával akartak hozzájárulni. A befektetés ti. nem áll arányban a várhatóan csekély forgalommal.
Pirossal a tervezett vasútvonalak (1914)
Így teltek és múltak az évek, a vasútépítésről az érdekeltek inkább csak beszéltek, de a szükséges tőkét nem tudták összegyűjteni. A Szentendre és Visegrád közötti villamosított helyiérdekű vasút ötlete mégsem ment feledésbe. Valami csoda folytán 1914 februárjában megtörtént a közigazgatási bejárás, úgy tűnt, csakhamar megindul az építkezés. A háború persze keresztbe tett ennek a tervnek is.
Eddig a pontig ez a sztori meglehetősen ismerős. Így ment ez, ezer másik helyen is. Érdekes módon a Szentendre és Visegrád közötti vasút megépítése a háború utáni évtizedben többször felmerült. Egy 1920-as évekbeli forrás szerint a vasút építése 1920-1921 között elkezdődött, kisajátították a földterületeket és 23 km hosszban elvégezték a földmunkát is. Hogy pontosan mit is jelent mindez - hol volt a nyomvonal, megépült-e a töltés - arra még nem találtam forrást. 1922-ben a miniszterelnök nyilvánosan megígérte, hogy az állam megépíti a vonalat. 1927-ben a hazai gyáriparosok is sürgetik a megnyitását.
Aztán beütött a nagy gazdasági világválság, és a vonal többé már senkit sem érdekelt.
Itt a vége, fuss el véle.
