Timelord

A kánikula témája a humor történetében rendre megjelenik.  Három karikatúrát választottam ki a kánikuláról. Az első ábrázolás 1893-ban készült.

A

 A légkondicionálás örömeit még nem ismerő világ  ötletbörzéje.

Banditizmus pillanatképei a 20. század elejéről.

Útonállók egy csoportja megtámad egy postakocsit. (1901)

„Amikor az intendáns kellő politikai támogatottságot élvezett, és távol tartotta magát a művészeti ügyektől, akkor zeneileg kimagaslóan termékeny időszakokat ért meg az Opera” – ez a lényegre tapintó mondat a Magyar színháztörténet c. monográfiában szerepel.

A 19. század utolsó évtizedeiben három igazgató (másképpen intendáns) Podmaniczky Frigyes, Keglevich Iván és Beniczky Ferenc működése nyomta rá a bélyegét az Operaházra. Podmaniczky a kompromisszumok mestere volt. Keglevicz egyszemélyi vezetéssel kísérletezett. Beniczky politikai hajsza miatt távozott az Operaház éléről. Ő volt az első direktor, akinek sikerült az Operaházat rentábilisan működtetni.

Olvasom a kis színes hírt, miszerint Tirolban két turistát egy kecske órákon át inzultált. http://atv.hu/cikk/20110819_orakon_at_terrorizalta_a_turazo_hazaspart_egy_kecske?source=hirkereso

 Mit tesz isten, ma került a kezembe egy 1905-ös kép, amely szintén tiroli hegymászókról készült. Ők viszont nem egy kecskével, hanem zergékkel kerültek kapcsolatba. A tudósítások szerint a váratlan találkozást a félénk állatok is épségben megúszták.

Ez egy remek sztori, nem is értem, miért nem filmesítették még meg.

Az előzmények

István 1038. augusztus 15-én meghall. A király testét a székesfehérvári bazilika közepére helyezett szarkofágba temetik. Az élet megy tovább a szokásos véres hatalmi cirkuszokkal. 1061-ben pogányzavargások törnek ki, emiatt a sír kirablásától tartó kanonokok a szarkofágból kiemelik a testet és elrejtik egy föld alatti kősírba. A test áthelyezése során István jobb karját, kézfején a rajta lévő gyűrűvel leválik. A maradványt ereklyeként a káptalani kincstárba helyezik el. A kincstár egyik őre, Merkur a jobb kézfejet innét ellopja és saját bihari birtokán elrejti. A lopás pontos évszámát nem tudjuk.

Ez a sztori nem a Bős–Nagymarosi Vízlépcsőről és a Dunakanyarba tervezett hídról, hanem egy megvalósult projektről szól.

1894-ben hadgyakorlatot rendeztek a Dunakanyarban, amelynek során osztrák és magyar katonai hidászok egy pontonhidat állítottak fel Visegrád és Nagymaros között. A hadgyakorlaton mintegy nyolcezer katona vett részt. A katonákat Visegrádon és környékén szállásolták el.

A hadgyakorlat legfőbb attrakciója a hídverés volt. A korabeli beszámolók szerint, a dunai hídveréshez hasonlót az osztrák–magyar hadsereg hadgyakorlaton még sohasem vitt véghez.

   A nagymarosi oldalon a pontonhidat a révkikötőnél állították fel.

Múltkor történt, hogy Matolcsy György fejét nagy komorság szállotta meg, részint a rente sikertelensége, részint egyéb kellemetlenségek miatt.

Természetesen Titónak. Az alábbi szervezeti sémán a kelet-európai kémközpont működési  hálózatát tanulmányozhatjuk.

Blogolvasó újságírók figyelmét az ábra bal alsó sarkában lévő, egyik kezében mikrofont szorongató fickóra hívnám fel. Igen, jól látod... téged is pórázon vezetnek.

Széll Kálmán pénzügyminisztersége idején jelent meg az alábbi karikatúra. És most jöjjön a találós kérdés: vajon mire vetette ki a magyar állam a luxusadót?

  A nyertes válasz: a vasút és a hajózás személyszállítási viteldíjára. Ez volt tehát a luxus.

1875-től az utasoknak a menetjegyek árai után egy 10%-os adót is meg kellett fizetniük a jegypénztárakban. 1881-től az adót felemelték 15%-ra.

Talán mégis igaztalan az az ítélet, amelyik a kommunikációs szakértőket fizetett manipulátoroknak minősíti.

Az egyszerű, de mégis értelmes beszéd hiányát szépen példázza az alábbi plakát. Díszpolcra emelt polgártársaink üzenete a következő: 

       Egy csapásra érthető?