Timelord

A MÁV az 1920-as évek elején egyik válságból a másikba zuhant. Kezdődött a trianoni veszteségekkel (jármű, hálózat, személyzet), majd folytatódott a szén- és anyaghiánnyal, az inflációval, a menekült vasutassággal stb. Ripsz-ropsz kiderült, a világháború előtti módon a MÁV tovább nem működtethető.

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az 1920-as években az államvasút mindkét elnöke (Láner Kornél és Samarjay Lajos) nagy tudású vasúti szakember volt. Az ő munkájuk révén az 1920-as évek második felében, egy nagyívű koncepció alapján elkezdődött a MÁV modernizációja. A modernizációnak személyzeti, műszaki, kereskedelmi és pénzügyi elemei is voltak (a hegyeshalmi fővonal villamosítása, a 424-es univerzális gőzmozdonyok forgalomba állítása, a mellékvonali motorkocsiüzem, a gyors-sínautóbuszok, a háztól-házig tartó fuvarozás bevezetése, a filléres gyorsvonatok kitalálása stb).

Az alábbi, 1925-ben megjelent  karikatúra sorozat a MÁV racionalizációját figurázza ki a maga túlzó eszközeivel. Olyan pillanatban született a rajz, amikor a modernizáció híre már köztudott volt, de eredményeit még nem igazán lehetett látni.

A most bemutatott, 1865-ös karikatúrasorozat eredeti címe: Recept a kövérség ellen. A képsorozat rajzolója, Jankó János azt állítja, a választási kampánnyal együtt járó szellemi erőfeszítések és testi megpróbáltatások lefogyasztják a képviselőjelölteket. A rajzokon az egyre jobban soványodó képviselőjelölt mint izzadó hordószónok jelenik meg. De nem járnak jobban a választópolgárok sem. Mert a hazudozó és hízelgő képviselőjelöltekhez borgőzös, duhajkodó, csőcselék-közeli választópolgárok passzolnak. Zsák és a foltja.

Az alábbi 1880-ban megjelent költemény arról szól, a magyarság két nagy pártra oszlik, az egyik párt Európa, a másik Ázsia. Az ázsiai vadság támadja a hazát, pogányok pusztítják az országot. Szent István megfeketedett ujja azonban Európa felé mutat.

Következzék egy vers, melyet érdemes elolvasni, viszont felesleges kommentárt fűzi hozzá. Jó mulatást.

A most bemutatott, 1865-ből származó karikatúra sorozat a magyar igazságszolgáltatásról alkotott  toposzokat foglalja össze. 

A bíróság lassú, a jogszolgáltatás körülményes, a bürokrácia kárt okoz az ügyfeleknek. 

Ami a kiegyezés előtti válást illeti, a  korabeli jog előírta, hogy a válni kívánó félnek a lelkészétől egy a válás okait feltáró tanúsítványt kell beszereznie. A válást akkor mondták ki, ha a bepanaszolt fél házasságot tört, bűntényben elítélték, ha elhagyta a házastársát, vagy ha életmódjával "a család jó erkölcse veszélyeztetik". Érdekes, hogy a házasságtörés csak akkor számított válóoknak, ha a megcsalt házastárs az eset nyilvánosságra kerülését követő hat héten belül bírósághoz fordult. 

Ma jelentették be, hogy a belföldi vonatokon többé nem lesznek étkezőkocsik. Anno a kényelmes vasúti utazás velejárója volt a kulturált étkezés lehetősége. A 19. században az étkezőkocsik igen-igen fontos civilizatórikus szolgáltatást nyújtottak.

Az étkezőkocsik hazai históriája 1885-ben kezdődött el. Ebben az évben a Wagons Lits társaság kilenc étkezőkocsit állított forgalomba. Az első világháború után a Wagons Lits helyébe lépett a Mitropa. A második világháború után pedig  Utasellátós korszak következett. Az étkezőkocsikban eleinte nem főztek, hanem a közbenső állomásokon vették fel az ételeket.  Az étkezőkocsikon állandó étrend volt.  

Az étkezőkocsi amerikai találmány.

Ez az írás nem a telefonadó utáni, hanem a telefon elterjedése előtti életről szól. Képzeljük el a szituációt: már létezik a telefon, de még nincs telefonhálózat. A befektetők világszerte azon dolgoznak, hogy megtalálják az új termék potenciális fogyasztóit, minél többeket meggyőzzenek az eszköz hasznosságáról, és így minél nagyobbat kaszáljanak.

Az embereknek el kellett magyarázni mire jó a telefon, és hogyan kell használni. Mindebben oroszlánrésze volt a sajtónak és a nyilvános telefonbemutatóknak. Így volt ez Magyarországon is.

1877-ben Bell egyik telefonbemutatója.

Úgy gondolom, a most bemutatott 1901-ben megjelent rajz mondandója – ellentétben a régi karikatúrák többségével – ma is közérthető. Az indulatokra, pillanatnyi hangulatokra, ellenszenvekre építő, ezeknek szabad folyást engedő és ezt kiszolgáló magatartásmintákat jól ismerjük.

Érdemes megfigyelni, hogy az éjszaka a kaszinóból hazatérő, pénze elvesztése felett dühös szolgabíró és a hataloméhes laptulajdonos eszközeiben eltérő, de végeredményében hasonló minta szerint jár el. 

Az Ungvártól nem messze, a mai Szlovákiában fekvő Szobránc fürdője kénes forrásáról volt egykoron ismert. 1857-ben egy képes élménybeszámoló jelent meg a fürdőhelyről a Napkeletben. A finom iróniát sem nélkülöző írásban a szerző a hasmenés és udvarlás közötti szituációt villantja fel. Lássuk, hogyan győz a test parancsa a lélek felett.

A fürdőhelyen az volt a szokás, hogy a földből feltörő, körbekerített forrás körül reggelente összegyűltek a vendégek, és a vízből éhgyomorra több pohárnyit lehajtottak.

Rendhagyó nőnapi tisztelgésként következzék egy 1871-ben készült karikatúrasorozat. A bemutatott rajzok összefoglalják, miért nem kell megadni a nőknek az egyenjogúságot. Az egyenjogúság a nőket és férfiakat méltatlan és nevetséges helyzetekbe taszítja. Sajnálatos módon arról nem készült rajz, hogy az egyenjogúság hiánya mit eredményez. Talán nem véletlenül.

Egyenjogúság esetén a nők fognak dirigálni a férfiaknak.