Timelord

A gőzgépek elterjedése utáni évtizedekben - különösen a 19. század utolsó húsz évében - a repüléssel  kapcsolatos invenciók is megszaporodtak. A század végén komoly emberek hangoztatták, a technikai fejlődés általános ütemét tekintve, valószínűleg csak az 1940-es évekre lesz egy használható repülőgép az emberiség birtokában. Mindez persze nem így történt.

A feltalálásra váró repülőgéppel kapcsolatban szórakoztató elgondolások születtek. Hogyan fog kinézni? És a legérdekesebb: a hétköznapi élet szempontjából mire fogjuk használni a repülőgépeket? 

Ezzel foglalkozik az alábbi, a hazai bulvársajtóban megjelent kép. A rajz egy meg nem nevezett angol forrás (valószínűleg egy sajtótermék) alapján készült. 

Az 19. századi sajtó az esküvőket egy olyan magánügyként kezelte, melynek néhány részlete - kik voltak a vendégek (azaz milyen az ifjú pár kapcsolati hálója), vagy például mit viselt a menyasszony (azaz mi a divat)  - az olvasóközönség egy részét is érdekelheti.  Természetesen a hírek hangnemét és terjedelmét az érintettek társadalmi pozíciója szabta meg. A Habsburg ház tagjainak esküvőjéről például hivatalos stílusban és hivatalos képi panelek alkalmazásával tudósítottak. A hivatalos képi panelek: az ifjú pár arcképe, és az örömszülők arcképe.

Egy hivatalos képi panel: a belga királyi pár portréja, 1881

Ezek az portrék kiegészülhettek még egy-egy kevésbé statikus képpel - például amikor Rudolf trónörökös menyasszonya, Stefánia belga királyi főhercegnő megérkezik Bécsbe, vagy például a két uralkodó pár találkozása. Úgy érzem felesleges ezt tovább ragoznom, nyilván érzitek miről van szó.  A trónörökös házassága közügy volt, és a sajtó így is kezelte.

Ferenc Ferdinánd esküvőjéről (1900) azonban már másfajta képek jelentek meg. A dölyfös trónörökös rangon aluli házassága, élete végéig nem feledett emiatti megaláztatásai, családtagjainak távolmaradása az esküvői  sajtóillusztrációkban is tükröződnek. Ferenc Ferdinánd esküvője olyan közügy volt, melyet a sajtó inkább magánügyként tálalt. Az esemény egyáltalán nem kapta meg azt a sajtófigyelmet, mely a Monarchia leendő uralkodójának járt volta. 

Ez az írás nem a vasútőrültekről szól – ugyan, mi újat lehetne erről mondani – hanem a bulvársajtó egykori kedvenc témájáról. Mi történik, ha egy nyugis vonatozás alatt az egyik utas megőrül? Magától értetődően, véres dráma. Vagy például, mi történik, ha a mozdonyvezető őrül meg? Ismét, csak véres a dráma.

A bemutatott képek  valóságalapjáról nem vagyok meggyőződve, de mint minden, ez is előfordulhatott. Az azonban nehezen képzelhető el, hogy az őrület a 20. század elején ripsz-ropsz ily töményen eluralkodott a vonatokon. Érdekes módon a megőrült utasok az úri középosztály tagjai, és egy kivételével, mindannyian első osztályú kocsikban utaznak. Magyar bulvár-abszurd következik.

Az alábbi történet látszólag egy gyilkosság fordulatos kinyomozásának sztorija. Számomra a történet inkább arról szól, hogyan robban be a hétköznapokba egy viszonylag új technikai eszköz (drótnélküli távíró, vagy szikratávíró), hogyan formálta át a technika az élet hagyományos kereteit. A száz évvel ezelőtti Crippen gyilkosság szédületes tempóban lett világszenzáció. Ez volt az első eset, amikor a hírközlés sebessége egy gyilkos elfogását  folytatásos krimivé változtatta.  

A nős Hawley Harvey Crippen amerikai orvos 1900-ban, 38 éves korában elhagyta szülőhazáját és Londonban telepedett le.

Olvasom a kis színes hírt, miszerint Tirolban két turistát egy kecske órákon át inzultált. http://atv.hu/cikk/20110819_orakon_at_terrorizalta_a_turazo_hazaspart_egy_kecske?source=hirkereso

 Mit tesz isten, ma került a kezembe egy 1905-ös kép, amely szintén tiroli hegymászókról készült. Ők viszont nem egy kecskével, hanem zergékkel kerültek kapcsolatba. A tudósítások szerint a váratlan találkozást a félénk állatok is épségben megúszták.

Az MTI egyik mai híre - melyet az Index is közölt - egy másfél éves kislány fölött átrobogott egy személyvonat. A gyermek a balesetet gyakorlatilag sértetlenül megúszta. Kép az esetről értelemszerűen nincs.

Anno az ilyesmit a sajtó másképp csinálta. Megrajzolták az eseményt, hogy a médiafogyasztó könnyebben elképzelje mi történt.

 Ez a két képből álló címlap egy szempillantás alatt orientálta az olvasót. Jobban belegondolva, még a cikket sem kellett feltétlenül elolvasni. Magasan üt a főcím is: Isten csodája. Csak két rövid szó, és minden új dimenzióba kerül. 

Tanulság? Az nincs.