Az alábbi történet látszólag egy gyilkosság fordulatos kinyomozásának sztorija. Számomra a történet inkább arról szól, hogyan robban be a hétköznapokba egy viszonylag új technikai eszköz (drótnélküli távíró, vagy szikratávíró), hogyan formálta át a technika az élet hagyományos kereteit. A száz évvel ezelőtti Crippen gyilkosság szédületes tempóban lett világszenzáció. Ez volt az első eset, amikor a hírközlés sebessége egy gyilkos elfogását  folytatásos krimivé változtatta.  

A nős Hawley Harvey Crippen amerikai orvos 1900-ban, 38 éves korában elhagyta szülőhazáját és Londonban telepedett le. Felesége – Belle Ellmore művésznéven – Angliában igyekezett operaénekesnői karriert kiépíteni. Tehetsége azonban kevésnek bizonyult az operához. A reményeiben csalódott, állandóan rosszkedvű asszony pazarló, a könnyed szórakozást előtérbe helyező életmódot folytatott. A Crippen házaspár kapcsolata kiüresedett. A megromlott házasság nyomasztását csak fokozta, hogy Crippen doktor folyamatosan kisebb-nagyobb pénzügyi nehézségekkel küzdött. Arra azért telt a büdzséből, hogy gépírónőt foglalkoztasson. Titkárnője (Ehtel Le Neve),  valamikor 1907 körül a szeretője lett.

Teltek-múltak az évek, 1910. január végén Crippen doktor felesége váratlanul eltűnt otthonából. Az asszony hiánya a férjet nem sújtotta le, az érdeklődő ismerősöknek arról számolt be, felesége egy hirtelen megbetegedett rokonát látogatja meg Amerikában. Néhány nap múlva új, lesújtó hírt közölt a család barátaival, felesége váratlanul elhunyt Amerikában. Az asszony barátai még ki sem heverték a csapást, amikor azzal szembesültek, hogy az alig néhány hetes özvegyember lakásába beköltözik a titkárnője, sőt az új asszony az eltűnt feleség ékszereit és ruháit is viseli. Ezt már nem hagyhatták annyiban, egy három oldalas feljelentésben fordultak a Scotland Yardhoz. A rendőrség komolyan vette a levelet, és egy felügyelő meglátogatta Crippen doktort.

A nagyon ügyes és kitartó Dew felügyelő nem volt ismeretlen a brit közéletben, egyik szereplője volt a Hasfelmetsző Jack utáni nyomozásnak. Dew felügyelő tehát elment Crippen doktorhoz, a felügyelőnek azonban a férj már más történetet adott elő: felesége elhagyta őt egy másik férfiért. Ezt a szégyenteljes tettet igyekezett titokban tartani, ezért állította, hogy felesége meghalt. Crippen doktor nagyon segítőkésznek bizonyult, megengedte, hogy a felügyelő körülnézzen a házában, aki semmi különöset nem tapasztalt. A felügyelő elégedetten távozott, úgy tűnt számára, nincs ügy, amiért nyomozni kellene. A kihallgatás Crippenre azonban más hatást gyakorolt, elveszítette az önuralmát, és menekülőre fogta. Ez fatális hibának bizonyult. Crippen és szeretője – mint később kiderült – álruhában Brüsszelbe szökött. Brüsszelből Antwerpenbe utaztak. Álnéven vásárolt jegyekkel felszálltak a MONTROSE óceánjáróra, hogy az Újvilágban eltűnjenek üldözőik elől.

Ez a szökés – amelyet mindenki beismerésnek értelmezett – alapozta meg a világszenzációt. A rendőrség többszörös házkutatást tartott a lakásán, amelynek során a pincében elásva megtalálták egy emberi test súlyosan roncsolt maradványait. Ez volt az a pillanat, amikor az ügy bekerült a lapokba.
 

Ahogy a bulvársajtó elképzelte: az áldozat megtalálása.

A holtest maradványait feltáró rendőrségi alkalmazottak.

Crippenék szomszédai és ismerősei beszámoltak arról, hogy a titkárnőt férfiruhában látták utoljára. A rendőrség elkezdte keresni a szökevényeket. A keresés kaotikusságát szépen példázza az alábbi hír, amelyben szinte minden tévesnek bizonyult.

Crippen doktor és szeretőjének menekülése a magyar rendőrséget is megdolgoztatta, nyilvánosságra hozták a szökevények személyleírását (bár az angol mértékegységeket elfelejtették átszámolni).

A titkárnő személyleírása nem kevésbé érdekes, ilyesmik szerepelnek benne: „beszélgetés közben szigorúan néz”,  vagy például „alsószoknyája alján néhány sor hímzés van”.

A menekülők ezalatt látszólag békésen utaztak az óceánjáró fedélzetén. A MONTROSE kapitánya azonban felfigyelt utasaira. Crippen szeretője ti. nemcsak férfiruhát viselt, hanem férfiként is igyekezett viselkedni. Eldöntetlen kérdés, vajon a kapitány akkor is észre vette volna szokatlanul viselkedő utasait, ha azok nem a legkényelmesebb első osztályon utaznak, hanem a fedélzetközben a kivándorlók tömegébe vegyülnek. Mindenesetre az újságolvasó kapitány összerakta az infót, és rájött, kikkel van dolga. Nem volt más hátra, mint drótnélküli távírón értesítést küldeni a hatóságoknak. Távirat követett táviratot, Dew felügyelő pedig útra kélt.
 

 A lassú MONTROSE helyett Dew-nak sikerült egy gyorsabb óceánjáróra felszállnia, így elkezdődött a hajós üldözés. A világsajtó ekkor már naponta közölte az újabb és újabb fejleményeket. Jelentkezett például egy hipnotizőr, aki Crippen  újságban megjelenő fényképe alapján azonosította, mint ügyfelét. Elmondása szerint egy évvel korábban Crippen arról érdeklődött nála, lehet-e valakinek azt szuggerálni, hogy öngyilkosságot kövessen el? Hipnózis segítségével ki lehet-e törölni az emlékezetből a kellemetlen dolgokat? Nyilatkoztak a sajtónak a rokonok és ismerősök.

 Az is  hír lett, hogy Crippen apja a fiáról szóló legfrissebb tudósítást olvassa.

Közben a MONTROSE is folyamatosan ontotta a híreket: „Crippen a fedélzeten van. Azonossága kétségtelen”. A hajó csaknem megszakítás nélkül kapcsolatban állt a szárazfölddel és más óceánjáró hajókkal. A kapitány a sajtónak is küldött nyilatkozatokat: „Még mindig meggyőződésem, hogy Crippen és Le Neve Etel a Montrosen vannak. Crippen leborotváltatta a bajuszát és szakállt növeszt. Nem is gyanítja, hogy felfedezték, az utasok sem tudnak semmit a szökevény párról. Crippenéknek nincs poggyászuk, mindig együtt vannak, és a többi utasokkal nem érintkeznek”.

Ilyen előzmények után a MONTROSE kanadai kikötését újságírók, fényképészek, kíváncsiskodók hada várta. A tömeget végül rendőröknek kellett szétoszlatni.  A fogadóbizottságban a kanadai detektívek mellett ott volt Dew felügyelő is. Talán mondanom sem kell, már Dew felügyelő megérkezése is szenzáció volt, a helybéli lakosság „nagy ovációval” fogadta.

Crippen elfogására 1910. július 31-én került sor, szökésétől számított három héten belül. Crippen és barátnője éppen a hajó fedélzetén nézelődött, amikor a hajókalauz csónakja megérkezett a MONTROSE-hoz. A csónakban ott voltak a hatóság emberei is. Dew felügyelő hátulról a Crippen vállára tette a kezét és a mellette álló kanadai rendőrfelügyelőhöz így szólt: - Itt van az ön embere. Crippen nem tanúsított ellenállást.

 Crippen elfogása után a napról-napra zajló, egy folytatásos krimi izgalmát kínáló őrület természetesen alábbhagyott. Az események végkifejlete sokkal inkább kiszámítható volt.

Crippent csakhamar visszaszállították Nagy-Britanniába. A felvételen az arcát kendővel eltakaró Crippen és Dew felügyelő.  Majd következett a tárgyalás, és a vég.

A Crippen-gyilkosság tette a drótnélküli távírót széles néptömegek számára ismerté, és általánosan elismert igen hasznos találmánnyá. A drótnélküli távíró következő nagy fellépése a Titanic pusztulásához köthető. De ez már egy másik történet.