Timelord

 1896-os millenniumi kiállítás emléke elhomályosítja az 1885-os országos kiállítás jelentőségét. Pedig már ekkor is bedobtak apait-anyait a kiállítás sikeréért. Nézzük, hogyan.

A kiállítás főbejárata. Középen a zenepavilon, hátul az Iparcsarnok.

Nem tudom mi történt, hogy történt, de a keresőkérdésekből látom, megnőtt az érdeklődés a városligeti karikatúrák iránt. A legkorábbi, általam ismert városligeti karikatúra 1869-ből származik. 1873-ban a Borsszem Jankó a Városligetet a pesti Bakonynak nevezte - így utalva a közbiztonság hiányára. Következzék száz év ligeti humora. A rajzok hétköznapi élethelyzeteket ábrázolnak, talán egyetlen 1946-1948 körüli uszító karikatúrától eltekintve.

Karikatúra 1869-ből. Miért gondolták ezt viccesnek? A túlzsúfoltság és a nagy por miatt

Olvasom a hírt, (http://index.hu/kultur/2013/11/23/ilyen_lehet_5_ev_mulva_a_varosliget/)

hogy újjáépítik a Közlekedési Múzeum kupolacsarnokának tetejét. Nézzük meg közelebbről, miről is van szó.

A Közlekedési Múzeum mai épülete az 1896-os millenniumi kiállítás számára felépített Közlekedési Csarnokból származik. A fotón a Közlekedési Csarnok építését láthatjuk az 1890-es évek közepén.

A Városliget sarkában, a Hermina út és a mai Ajtósi Dürer sor találkozásánál működött a Fischhof hidegvíz-gyógyintézet. A szanatórium specialitása a hideg vizes borogatás alkalmazása volt.

Ezen a telken működik ma a Teleki Blanka Gimnázium és a Vakok Intézete.

Az alábbi rajzsorozat egy pesti kereskedőcsalád által szervezett házibuli (házi bál) lebonyolításával járó fontosabb mozzanatokat örökíti meg. A házibuli megrendezésének célja: a család két eladó sorba kerülő lányát férjhez kell adni.

A szülők a házibuli megrendezéséhez külön személyzetet fogadnak fel.

Bezár a Vidámpark, a népszórakoztatás közel kétszáz éves hagyománya tűnik el a Városligetből.

Persze nem a Vidámpark kétszáz éves, hanem a céllövöldés, bábszínházas, körhintás, erőművészes Vurstli. A Vurstli látogatása a fővárosi alsóbb néposztályok hétvégi kikapcsolódása volt.

Az alábbi képek a Vurstli kedvelt látványosságairól készültek 1867-ben.

"Itt van a Paprika Jancsi, a kis gyermekek kedvenc hőse, oly kíváncsian, oly figyelemmel kísérik e vén kópé bohóságait, hogy az ember örömest időz e mutatványoknál. (...) E téren is magyarosodás mutatkozik, mert Paprika Jancsi, nemcsak németül, de már magyarul is tart előadásokat".

Az első edzőterem  előbb a Király utcában (1859-1870 között), majd a  Városligeti fasor és a mai Dózsa György út sarkán álló épületben működött. Persze a szolgáltatást nem edző-, vagy konditeremnek nevezték, hanem "testegyenészeti" intézetnek.

Az intézmény szolgáltatásai hasonlítanak egy maihoz. Az egyetlen, nem elhanyagolható különbség: az edzőterem látogatói betegek voltak, az elvégzett tornagyakorlatok pedig a gyógyulást szolgálták. Egészséges ember ide be nem tette a lábát.

A Batizfalvy-féle testegyenészeti intézet épülete a Király utcában. A vállalkozás idővel kinőtte az épületet. A tulajdonos a Városliget mellett építtetett egy új épületet.

A 19. századi sajtó egyik nagy találmánya az illusztráció. A lapok szerkesztőségének oszlopos tagjai voltak a rajzolók. Az igényesen illusztrált hetilapok Európa szerte ontották a képeket. A 19. század második felében a szerkesztőségek a fényképeket az illusztrációk forrásaként használták. A nyomdatechnika ugyanis még nem tette lehetővé, hogy a fotókat jó minőségben (és olcsón) sokszorosítsák. A szerkesztőségi rajzolóknak az volt a feladata, hogy az eseményekről, helyszínekről, emberekről beszerzett fényképeket metszetekké alakítsák át. Időnként – nem túl sűrűn – rábukkanok azokra a fényképekre, amelyekből a metszetek készültek.

 Klösz György fényképe a városligeti hídról és a millenniumi kiállítás megtekintésére igyekvő, illetve a kiállításról távozó emberekről 1896-ban.

Az első világháború előtti évtizedekben szervezett lengyel csoportok két alkalommal jöttek Budapestre. Elsőként 1885-ben indítottak kirándulóvonatot (korabeli szóhasználattal kéjvonatot) a fővárosba. A kéjutazók különvonatát Budapest ünnepélyesen fogadta, fellobogózták a Keleti pályaudvart, voltak beszédek, fogadás, tósztok és ivászat. A kirándulók célja a Városligetben megnyílt Országos Kiállítás megtekintése volt.

 1903-ban a Szent István napi körmenetre érkeztek különvonattal lengyel vendégek Budapestre.

Joggal gondolhatjuk, hogy a városligeti jégpálya és a korcsolyázás száz évvel ezelőtt nem szólt másról, mint a téli kikapcsolódásról, és a mozgás öröméről. A 19. századi leírások azonban ennél jóval szélesebb társadalmi jelentőséget tulajdonítottak a városligeti korcsolyapályának. A korcsolyapálya nem a gyerekek játszótere volt.

 Szervezett módon a korcsolyázás a kiegyezés körül kezdődött el a városligeti tó befagyott jegén.  Az 1860-as években, a jégpályát még kevesen használták, mert az úri kisasszonyok számára a korcsolyázást illetlennek tartották.