Timelord

Az emeletes vasúti kocsik magyarországi históriája rövid és meglehetősen hiányos. A különleges vagont  Franciaországban találták ki - állítólag az 1850-es években -  és a Párizs környéki elővárosi forgalomban (például Párizs és Versailles között) használták. Az emeletes kocsik járatása a vasúttársaságok hasznát növelte, mert egységnyi holt teherre több élő teher (azaz utas) esett, tehát a szállítás önköltsége csökkent. Az utasoknak persze mindez nem volt annyira jó, de tekintettel arra, hogy rövid útirányokban használták, a kényelmetlenség kibírható maradt. Az emeletes kocsik elleni francia panaszok az alacsony belmagasságról, az emelet gyenge szellőzéséről és a nyughatatlan járásáról szóltak. Ez utóbbit az emeletes kocsik magasan fekvő súlypontja okozta.

Mi köze van mindennek Magyarországhoz? A francia érdekeltségű Osztrák Államvasút 1873-ban vásárolt néhány emeletes kocsit, és ezek közül nyolcat Magyarországon járatott. Egy ilyen emeletes kocsiról készült az alábbi fotó.

Emeletes kocsi az 1891 utáni években, már a MÁV tulajdonában

Az alábbi 1879-ből származó képregény nem a sztorija, hanem az ábrázolás apró részletei miatt érdekes. Egy népes fővárosi család a rákospalotai nyaralóövezetbe - azaz a palotai erdőbe - készül kiruccanni. Előbb lekésik a vonatot, majd extra bénázással lekésik a gőzhajót. A képregény attól válik izgalmassá, hogy a fiktív sztorit a rajzoló valós terekbe helyezte. Az első két képen a mai Nyugati pályaudvart látjuk páratlan nézőpontból. Egy a vágányfogadó csarnokba nyíló folyosón vagyunk, melynek végében ott lóg a vonatindító harang. A folyosó egyik ajtaján pedig a felirat: ITT. Az ITT jelentése: illemhely.  A valóságban persze az illemhelyet a vasúton a "férfiak", vagy a "nők" felirattal jelezték. Vajon miért választotta a rajzoló ezt a feliratot? Miért jobb az ITT, mint az, hogy férfiak?  Érzésem szerint mindez remek példa az apró képi csavarra. Valami hirtelenjében új jelentés kap és mindez humorossá teszi az egészet. (Ezt a művészi kifejezőeszközt az indexes napirajz alkotója is mesterien használja.)

A képregény harmadik és negyedik rajza már a Gellért heggyel szemközt fekvő hajóállomáson játszódik. A  Duna-gőzhajózási Társaság járatára várakozó, és egymástól elkeveredő családtagok jelenetében a korábbi képi bravúrt a rajzolónak már nem sikerült megismételnie.

Az 1870-es évek első felében a Pest környéki rókavadászatok a főúri elit szűk csoportjának kedvelt passziója. A rókaüldözéshez - hiszen, ez a vadászat lényege - nem csatlakozhatott bárki. A zárkörű és igencsak exkluzív hajszákat Ferenc József és a Erzsébet királyné részvétele emelte az egekbe. Csak az vehetett részt a partin, akit a királyi pár meghívott. Az uralkodópár ez idő tájt még szerette egymást, voltak közös passzióik.

Ezt a mai írást egy elsőrangú blog http://bpxv.blog.hu/ ihlette, ti. Rákospalotára és a vele összefüggő 19. századi eseményekre Palotabarát hatására kattan rá a szemem. Na de magyarázatból - ha kell egyáltalán -  elég is ennyi.

A most bemutatott képet Dörre Tivadar 1888-ban készítette, egy elveiben korszerű, igazi altruista iskoláról. Az oktatási intézmény célja az volt, hogy az árva fiúgyermekeknek kezébe szakmát adjon.

A képen látható épületet Ybl Miklós tervezte egy a Károlyi család által adományozott telken. A Károlyiak mellett az építkezést közadakozásból, valamint állami és fővárosi pénzekből finanszírozták. Hat osztályos elemi népiskola, négy évfolyamos kertésziskola, valamint iparosoktatás (szabó, varga) működött benne. Az intézményben száz növendék fért el, akiket hat éves korukban fogadtak be.

Az intézmény három hektáros haszonkerttel rendelkezett, melynek megművelését egy francia főkertész felügyelte. Üvegágyak, gőzzel melegített hajtatók, vasszerkezetű, kettős üvegezésű üvegházak, előnevelt gyümölcsfák százai jellemezték. Egy 1888-as bejárás szerint a nagyobb növendékek földet talicskáznak, az eladásra szánt terményeket szedik, tisztítják, kötözik és csomagolják. A főkertész felesége pedig a csomagokat és kosarakat átveszi és Budapestre kocsikázik velük. "Egyik növendék pedig a hajtatott finom dinnye vagy szamóca ládikáit viszi a postára, hogy megrendelőik Keszthelyen, Kassán, vagy Terebesen holnap délre fel is tálalhassák."

Az árván maradt gyerekeknek szakmai képzést is adó intézmények alapítása és működtetése a 19. századi modernizálódó Magyarország legrokonszenvesebb vonásainak egyike.