Az 1870-es évek első felében a Pest környéki rókavadászatok a főúri elit szűk csoportjának kedvelt passziója. A rókaüldözéshez - hiszen, ez a vadászat lényege - nem csatlakozhatott bárki. A zárkörű és igencsak exkluzív hajszákat Ferenc József és a Erzsébet királyné részvétele emelte az egekbe. Csak az vehetett részt a partin, akit a királyi pár meghívott. Az uralkodópár ez idő tájt még szerette egymást, voltak közös passzióik.
A rókavadászatok helyszíne a Gödöllő és Pest közötti tér volt. A leírásokban Rákospalotát, a Pascal malom (mai Pascal strandfürdő környékét) Megyert, Fótot és Rákoskeresztúrt említik. Ez a viszonylag gyéren lakott terület kiválóan alkalmas volt a célra, mert a lágy dombos, bozótos, nádasokkal és csalikkal tagolt területen a róka remek búvóhelyeket talált. Az üldözőknek tehát nem volt túl könnyű a dolga, a széles árkok miatt könnyen ki lehetett repülni a nyeregből. A Rákos patak átugratásánál gyakoriak voltak a kisebb balesetek.
A rókavadászatok megkívánták a stílusos öltözetet is. A képen látható előkelőségek vörös kabátot és cilindert viselnek, ezt volt az angol előírás. A korabeli sajtótudósítások szerint, "azon kevesek, kiknek része jutott a pompás látványban (...) el vannak ragadtatva." A rókaüldözésre kiképzett kutyákat Angliából hozatták.
A rókát sem bízták a véletlenre. Időben befogott, ketrecekben tartott rókákat engedtek szabadon, majd pedig kezdődött az üldözés. Egy alkalommal a rókát a cinkotai Nagyicce kocsmáig kergették, ott viszont a jószág sikeresen elbújt.
Itt a vége, fuss el véle.
