Timelord

 1896-os millenniumi kiállítás emléke elhomályosítja az 1885-os országos kiállítás jelentőségét. Pedig már ekkor is bedobtak apait-anyait a kiállítás sikeréért. Nézzük, hogyan.

A kiállítás főbejárata. Középen a zenepavilon, hátul az Iparcsarnok.

A MÁV első, a királyi pár számára készített udvari kocsija 1871-ben készült el az Első Magyar Kocsigyárban.  A sötétzöldre festett, tetején a magyar korona fából faragott másával, és mindenféle aranyozott díszítményekkel bőven ellátott jármű hihetelenül feltünő lehetett. Nézzétek!

Ennek a történetnek a főszereplői azok a rendes emberek, akik 1974-ben a mai Déli pályaudvar építésénél dolgoztak. Bartha Antal kőműves brigádjának tagjai vették észre, hogy a régi állomásépület támfalából kibontott kövek és a törmelékek között van valami ígéretes. Az egyik mészkőtömbben egy ónhenger rejtőzködött.

Az 19. századi sajtó az esküvőket egy olyan magánügyként kezelte, melynek néhány részlete - kik voltak a vendégek (azaz milyen az ifjú pár kapcsolati hálója), vagy például mit viselt a menyasszony (azaz mi a divat)  - az olvasóközönség egy részét is érdekelheti.  Természetesen a hírek hangnemét és terjedelmét az érintettek társadalmi pozíciója szabta meg. A Habsburg ház tagjainak esküvőjéről például hivatalos stílusban és hivatalos képi panelek alkalmazásával tudósítottak. A hivatalos képi panelek: az ifjú pár arcképe, és az örömszülők arcképe.

Egy hivatalos képi panel: a belga királyi pár portréja, 1881

Ezek az portrék kiegészülhettek még egy-egy kevésbé statikus képpel - például amikor Rudolf trónörökös menyasszonya, Stefánia belga királyi főhercegnő megérkezik Bécsbe, vagy például a két uralkodó pár találkozása. Úgy érzem felesleges ezt tovább ragoznom, nyilván érzitek miről van szó.  A trónörökös házassága közügy volt, és a sajtó így is kezelte.

Ferenc Ferdinánd esküvőjéről (1900) azonban már másfajta képek jelentek meg. A dölyfös trónörökös rangon aluli házassága, élete végéig nem feledett emiatti megaláztatásai, családtagjainak távolmaradása az esküvői  sajtóillusztrációkban is tükröződnek. Ferenc Ferdinánd esküvője olyan közügy volt, melyet a sajtó inkább magánügyként tálalt. Az esemény egyáltalán nem kapta meg azt a sajtófigyelmet, mely a Monarchia leendő uralkodójának járt volta. 

1897-ben a német császár, II. Vilmos hivatalos látogatásra Magyarországra érkezett. A kor szokásai szerint a hivatalos uralkodói látogatások alkalmával nemcsak a várost díszítették fel, hanem a főváros népének sorfalba kellett rendeződnie, és így köszöntenie az illusztris vendéget.

Hogyan szervezték meg a sorfalat? Erről szól az alábbi tájékoztató brossúra.

1893-ban járunk, az Osztrák-Magyar Monarchia Kőszegen nagy hadgyakorlatot szervez. A résztvevőket a vezérkar két hadseregbe - északi és déli - csoportosítja. Az egyik seregbe mintegy 80 gyalogos zászlóalj, 50 lovas század, és 170 ágyú tartozik. A másik seregben több a lovas század és kevesebb az ágyú. A hadgyakorlat célja annak gyakorlása, hogyan kell egy jövendő háborúban az egymás ellen harcoló tömeghadseregeket irányítani. A korabeli sajtó szerint a hadgyakorlaton mintegy 160 ezer katona vesz részt.

Az eseményen Ferenc József, II. Vilmos német császár, miniszterelnökök, miniszterek, külföldi attasék, követek is megjelentek.  De eljött a szász király, több Habsburg és bajor főherceg, sőt az angol királynő egyik fia is.   "A ritka fényes látványt" a magyaros díszruhába öltözött főurak, a magyar főpapok, megyei és városi küldöttségek tovább emelték.

Joggal vélelmezhetjük, hogy a kisvárosi Kőszeg életében, mindennek milyen óriási jelentősége volt.   Kőszeg beleadott apait-anyait. Lássuk, hogyan.

Szombathelytől Kőszegig a vasút menti falvak lakói a Ferenc Józsefet szállító udvari vonatnak fáklyás világítást adtak, azaz örömtüzeket  gyújtottak.

A walesi bárdokat Arany János 1857 nyarán írta. Közismert, hogy a ballada születését Ferenc József 1857-es magyarországi látogatása ihlette. Arany nem állt be az uralkodó dicsőségét zengők kórusába, és jól megfizetett dicshimnusz helyett egy szuggesztív költeménnyel fejezte ki a rendszer elleni érzéseit. Számomra Arany  balladájának csúcspontja:

"Elhullt csatában a derék
 -No halld meg Eduárd:
Neved ki diccsel ejtené,
Nem él oly velszi bárd."

Talán mondanom sem kell, hogy Ferenc József és Erzsébet utazása azért nem ilyen fagyos légkörben zajlott. Arany János helyett akadtak velszi bárdok, kik az uralkodó nevét diccsel ejtették. A kor szokása szerint az üdvözlő verseket külön kinyomtatták. Ezekből mutatok be néhányat.

A nagyváradi papság 20 versszak 80 verssorában próbálta kifejezni, mit jelent számukra Ferenc József látogatása. Az egyházfiak azt állították, csak az ő királyszeretetük az igazi, mert aki istent úgy szereti, mint ők, azok tudják Ferenc Józsefet igazán szeretni.

Ferenc József 1867-es koronázásakor a négy kilogramm tömegű koronázási palástot rendbe kellett szedni. Kik végezték el ez a munkát?  Az alábbi iratot jó tíz éve találtam az Országos Levéltárban. 

Az artézi kutak népegészségügyi hatásáról, a hazai fürdőkultúra kialakulásában játszott szerepükről felesleges hosszú fejtegetésekbe bocsátkoznom. A mélyből feltörő tiszta víz, netán gyógyvíz emberi életre, és gazdaságra gyakorolt hatásairól mindannyiunknak vannak tapasztalatai. Jöjjenek inkább a képek.

A Margit-szigeti kút fúrására a terület tulajdonosa, József főherceg adott megbízást Zsigmondynak. Mintegy féléves munka után, 1867. május 13-án délután 5 órakor csapott fel először a vízsugár. "Meglepő és váratlan jelenség" volt a Margit-szigeti kútból magasan feltörő víz, mert magyar ember ilyesmit korábban még nem láthatott, "ha csolnakon közeledünk a helyhez már messziről érezzük az erős kénszagot, mit a víz párolgása terjeszt a forrás körül".