Timelord

Milyen lehetett a műegyetemi élet az első világháború előtt? A most bemutatott képek 110 évvel ezelőtt készültek. Magyarország legkorszerűbb oktatási infrastruktúráját láthatjuk.

A kémiai intézetet 1904. szeptemberében adták át a hallgatóknak

A most bemutatott képregény 1890-ben jelent meg az egyik élclapban. A hat rajzból álló sorozat abból a félelemből táplálkozik, hogy a bevezetés előtt álló vasárnapi munkaszünet élhetetlenné teszi majd a városokat, és a fővárosba vasárnaponként felruccanó kirándulók még a legelemibb szolgáltatásokat sem fogják megkapni. Mindez persze nem így történt. Az 1891-ben a vasárnapi munkaszünetről szóló törvény kizárólag az iparban dolgozókat érintette, és közülük is csak azokat, ahol a termelés nem igényelte a folyamatosságot.

A 19. században ez egy munkásvédő intézkedés volt, mert össztársadalmi érdek a legnehezebb munkával foglalkozók testi és szellemi épségének fenntartása. A törvény célja "nem valamely felekezeti érdek, vagy kizárólagos vallási motívum".  Mindazonáltal a kormány azt remélte, hogy a törvény a hitéletre is üdvös hatással lesz. Hogy ténylegesen volt-e ilyen hatása, azt nem tudom.

Az Arany Sas szálloda a mai Kossuth Lajos utca és Semmelweis utca sarkán állt egykoron, ott ahol később az Országos Kaszinó (a szocializmusban a Szovjet Kultúra Háza) működött. Az alábbi, 1857. októberéből származó számla egy háromnapos pesti tartózkodás egyetlen emléke. Az ismeretlen utazó nem saját fogattal, hanem valószínűleg vasúton, vagy gőzhajón jött a városba. Nem a szállodában étkezett, nyilván ügyes-bajos dolgait intézte.

Miért érdekes ez a számla? Mert világosan látszik, hogy a szobaár nem tartalmazta sem a fűtést, sem pedig a világítást. Sőt, a fogadó házicselédjeinek szolgálataiért is külön kellett fizetni. Érdekes az istálló és a kocsiszín használatáért felszámítható tételek listája is. Az Arany Sasnak hatalmas kocsiszíne és istállója volt.  Mindez különösen fontos lehetett a vidéki kereskedőknek, akik az áruval megrakott fogataikat szemmel tudták tartani.

Olvasom a hírt, hogy vezető nélkül ment egy szegedi villamos. Rögtön eszembe jutott a zugligeti villamos esete a 20. század elejéről. A nagy port felvert szerencsétlenség 1900 nyarán esett meg.

A zugligeti villamos végállomásán egy zsúfolt, vélhetőleg kirándulókkal teli villamos várakozott az indulásra.  A várakozás unalmas perceiben az egyik utas azonban véletlenül kiengedte a féket. A jármű pedig először lassan, majd gyorsan, végül száguldva haladt a végzete felé. Mindeközben a járműben sem a villamosvezető, sem pedig a kalauz nem volt benn, ők ugyanis a végállomáson ragadtak. Az ámokfutásnak valahol a Virányosi út környékén lett vége, itt a kocsi kisiklott, majd felborult. A járműben utazó hetven utas közül négyen meghaltak, kilencen pedig súlyosan megsebesültek.

Az ügy tanulságai miatt megszigorították a városi villamosok működtetésének feltételeit. Az volt a cél, még egyszer ne fordulhasson ilyen elő.

1884-ben óriási szenzációt keltett, hogy a budapesti főposta udvaráról eltűnt egy postai pénzes láda, benne rettentő sok pénzzel. A tolvajok csak 1895-ben lepleződtek le titkos rendőri megfigyelések következtében. Erről szól az alábbi történet.

Na de ne szaladjunk ennyire előre. 1884-ben vagyunk. A budapesti főposta udvarán három pénzszállító láda (közkeletű nevén: posztkiszli) várakozik elszállításra. A lezárt pénzes ládákat a postaszolgák zárható szállító kosarakba helyezik, majd az első darabot kicipelik a postakocsira. Mire visszaérnek az újabb csomagért, az egyik láda, benne 240 ezer forinttal eltűnik.

A 20. század elején az autó még nem volt egy elfogadott jármű Magyarországon. Az automobil azt mutatja - gondolták őseink - milyen egyszerű a halálba rohanni. Sokan nem értették, mire való ez az egész:  "De mi készteti e dühös sportmaneket arra, hogy arcuk verejtékével, libák és kutyák elgázolásával, kártérítések fizetésével, rendőrharcok árán törtessen egy nem szükséges cél felé?"

Az automobilisták ostorozása tehát igencsak népszerű volt a századforduló elején. Pedig ekkor már szabályozták Budapesten az autók közlekedését. Kötelező volt az éves műszaki vizsga, kellett jogosítvány, és rendszám tábla is. Az autók legnagyobb engedélyezett sebessége nagy forgalmú utcákban csak 10 km/óra lehetett. A sofőrnek tilos volt a járművet hosszabb időre a magára hagyni. Az autó haladásakor kötelező volt a minél gyakoribb kürtjelzés. 1901-ben Budapesten 38 személyautó kapott forgalmi engedélyt. A Magyar Postának volt még 22 motoros triciglije. Összesen tehát Budapesten alig hatvan gépjármű miatt volt a perpatvar.

Haynau 1849. júliusában három kiáltványt intézett a magyar főváros lakóihoz. Az alábbi, házfalakra feltűzött plakát volt a legelső. Figyeljétek meg a szöveget. A verbális megfélemlítés kimódolt és alig leplezett eszközeivel játszadozik, olyan formában, hogy önmagát az igazságosztó atyai pozícióba helyezi. A gyűlöletet, melyet neve keltett, meg tudom érteni.  És ekkor a kivégzettekről még szót sem szóltunk.

A közelmúltban sikerült megszereznem egy érdekest doksit a mai Blaha Lujza téren álló Nemzeti (régen Pannónia)  szálloda múltjából. 1879. november 25-26 között alig egy éjszakát töltött el a hotelben egy téli bevásárlás céljából Budapesten tartózkodó vidéki ősünk. A hotelszámla hűen tükrözi ennek a rövid itt tartózkodásnak a költségeit: megfizette a szoba árát, a fűtést, és a világítást. A vendég ezen felül papírt is hozatott - nyilván levélíráshoz - illetve valamelyik ruhadarabját kitisztíttatta. Bizonyára lucskos volt a novemberi idő. 

A szállodai számla végösszege nem tűnik komolynak, 3 forint 40 krajcár.

Hát ez szép, gondolhatjátok, de mitől válik ez igazán érdekessé? Nos, meg kell néznünk a számla hátoldalát is.

Az alábbi, 1879-ben készült rajz a legkorábbi ismert vega karikatúra. Alkotója még nem a vizuális humor eszközeiből építkezett, sokkal inkább a hozzá tartozó anekdota képi illusztrációját készítette el.  A sztori a híres-neves, az Astoriánál lévő Szikszay étteremben játszódik. A hely specialitása a szarvasgombás libamáj volt.  Ebben a környezetben játszódik az alábbi történet. 

1915 tavaszán vagyunk, a háborús viszonyok már az élet minden területén éreztetik hatásukat. A növekvő élelmiszerárak, és az ellátási nehézségek hatására Budapest igyekszik megkönnyíteni a  szűkölködő városlakók számára az életet. A város mintegy száz hold parlagon fekvő, de művelésre alkalmas földterületén (fővárosi építési telkek, a közműtelepek, a faiskolák sőt a temetők használható részein) megkezdődik a zöldségtermesztés. 

Mindezen túl a főváros az üres álló telkek tulajdonosaihoz is fordult. Vessék be a konyhakerti művelésre alkalmas földjeiket  - vagy ha ezt nem akarják -  akkor díjmentesen engedélyezzék azokon a zöldségtermelést.

A konyhakertek megművelésére iskolai közösségek, és magánszemélyek is jelentkezhettek. Az iskolák tanulói által megtermelt zöldség az iskolai étkeztetésbe került. A földet megművelő magánszemélyek szabadon rendelkezhettek a terményeikkel, egyetlen megkötés volt: burgonyát, kukoricát, babot vagy borsót kötelesek termeszteni.