Timelord

A Rigi vasút a fantázia és  kreativitás remek példája. 

A Luzern melletti Rigi hegy már a 19. első felében népszerű kirándulóhely volt, turisták tízezrei mászták meg a hegyet és élvezték a csúcson lévő vendégfogadók és szállodák szolgáltatásait. Az 1850-as években a helyi üzletemberek úgy látták, forgalmukat és bevételeiket egy a hegyre felvezető vasútvonal tartósan növelhetné. A kérdés csak az volt, miféle vaspályával lehetne a meredeken emelkedő hegycsúcsot elérni. Erre a problémára nyújtott megoldást - pontosabban szólva, a megoldás ígéretét - az alábbi fantáziadús ötlet. 

Íme a kötött léghajós vasút ötlete. Az 1859-ből származó javaslat némileg hasonlít a mai kabinos felvonókra. Az ötletgazda szerint a gázzal töltött léggömböket a kosárra rögzített plusz teherrel lehet az alsó állomásra lehozni.

Haszontalan, vélhetőleg használhatatlan, de bizonyosan gagyi ajándékötletek 1874-ből. A legtöbb tárgy a megfizethető, de nem filléres áru kategóriájába esik. Talán csak a méregdrágán árusított működő gőzgép-modell lóg ki ebből a sorból, amelynek bevallom ma is tudnék örülni.  A tárgyleírások sok hasonlóságot mutatnak a mai csomagküldő szolgáltatások katalógusaival. 

Jó szórakozást.

A hazai, urbánus étkezési kultúrában az olasz ételek ismeretét már az 1870-es években ki lehet mutatni. Az itáliai konyha ízeinek megjelenését a vasút terjedése, a vasúthálózatok nemzetközi kapcsolatainak bővülése és az idegenforgalom emelkedése (úti tapasztalatok) is segítették.

De hogyan is készül a makaróni? A tésztát kifúrják, mint egy pipaszárat? Erre a kérdésre kereste a választ az alábbi rajz. A rajzhoz fűzött korabeli kommentár szerint, aki nagyon szereti a makaróni tésztát, jobb, ha nem olvassa el a magyarázatot, legalábbis fegyverezze fel magát "angolos hidegvérrel".

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy szőlőcsősz a dunaföldvári Kutyahegyen. A csőszködéssel persze nem lehetett elég pénzt keresni, ezért kocsisként a közeli ferences kolostorban is szolgált. Teltek-múltak a munkásévek, míg egyszer - valamikor 1875 őszén - a jóemberrel nagy csoda történt. Megjelent előtte Szűz Mária.

Az alábbi kép a Kiskörutat ábrázolja 140 évvel ezelőtt. Persze az utcát akkor még nem így, hanem Országútnak nevezték. Balra elől a Király utca nyílik, hátul pedig a Dohány utca eleje látszik.

A mai Széchenyi tér (Roosevelt tér) karrierje a Lánchíd megnyitásával ívelt fel meredeken. A telkek és ingatlanok egyre értékesebbé váltak, de a tér még évtizedekig poros, igénytelen és rendetlen benyomást keltett. A kiegyezés utáni években többször is felmerült a térrendezés. Elsőként 1870-ben Vetter Adolf udvari kertész készített egy látványtervet, de ez nem nyerte el a tisztségviselők tetszését.  A pesti illetékesek úgy okoskodtak: felesleges a Ferenc József tér rendezésével foglalkozni addig, amíg el nem készül a Margit híd. Ha két hídja lesz a fővárosnak, csökkenni fog a tér átmenő forgalma - ekkor lesz majd értelme a Ferenc József tér korszerűsítéséről gondoskodni.

Az alábbi látványtervet ilyen előzmények után a Közmunkatanács készítette el.

Az első edzőterem  előbb a Király utcában (1859-1870 között), majd a  Városligeti fasor és a mai Dózsa György út sarkán álló épületben működött. Persze a szolgáltatást nem edző-, vagy konditeremnek nevezték, hanem "testegyenészeti" intézetnek.

Az intézmény szolgáltatásai hasonlítanak egy maihoz. Az egyetlen, nem elhanyagolható különbség: az edzőterem látogatói betegek voltak, az elvégzett tornagyakorlatok pedig a gyógyulást szolgálták. Egészséges ember ide be nem tette a lábát.

A Batizfalvy-féle testegyenészeti intézet épülete a Király utcában. A vállalkozás idővel kinőtte az épületet. A tulajdonos a Városliget mellett építtetett egy új épületet.

Következzék egy vers, melyet érdemes elolvasni, viszont felesleges kommentárt fűzi hozzá. Jó mulatást.

Az Andrássy út (lánykori néven Sugár út) alábbi, legkorábban nyilvánosságra kerülő tervrajzát a szokásosnál jóval nagyobb felbontásban tettem fel: A képet érdemes letölteni és részleteiben is megnézni. 

Az Andrássy út teljes hosszában zárt sorú beépítést álmodtak, azzal a különbséggel, hogy az út első felében több emeletes bérpaloták, a Köröndtől pedig villák épülnének. A tervet a korabeli sajtó merésznek minősítette, mert a legszűkebb utcákkal rendelkező Terézvárost szelte át. "Azt mondják, hogy ez a miniszterelnök legkedvencebb terve, mert azt hiszi, hogy nemcsak a fővárosi lakosságnak tesz jó szolgálatot, hanem Pestnek egyszerre nagyvárosi jelleget nyújt általa." 

A terven számomra az Operaház elhelyezése a legfeltűnőbb. Az első elképzelés a Városligeti fő sugárút legelejére helyezte az Operaház épületét.

Most pedig következzenek az Andrássy útról készített első látványtervek.

Ez az írás nem a telefonadó utáni, hanem a telefon elterjedése előtti életről szól. Képzeljük el a szituációt: már létezik a telefon, de még nincs telefonhálózat. A befektetők világszerte azon dolgoznak, hogy megtalálják az új termék potenciális fogyasztóit, minél többeket meggyőzzenek az eszköz hasznosságáról, és így minél nagyobbat kaszáljanak.

Az embereknek el kellett magyarázni mire jó a telefon, és hogyan kell használni. Mindebben oroszlánrésze volt a sajtónak és a nyilvános telefonbemutatóknak. Így volt ez Magyarországon is.

1877-ben Bell egyik telefonbemutatója.