Timelord

Lehetne birkalegelő és kilátóhely egyben.

Debrecen új pályaudvart kap. Itt az ideje, hogy megmutassam, milyen volt a legelső indóház.

A 19. századi sajtó a vasútvonalak megnyitásáról alig-alig közölt képeket. A helyszíni rajzok készíttetése drága mulatság volt, a lapszerkesztők pedig igyekeztek az egészet minél olcsóbban megúszni. Ezért van az, hogy országos, sőt nemzetközi jelentőségű vasúti beruházások ünnepélyes átadásáról nem készültek ábrázolások. Mindezt persze nem lehet kizárólag az újságírók mulasztásának tartani. A korszakban a hazai vasúttársaságok - szemben az angol gyakorlattal - a sajtókapcsolataikkal ritkán törődtek és megelégedtek azzal, hogy az újságíróknak szabadjegyeket osztogattak.

A 19. századi sajtó történetében példátlan módon 1857-ben a Vasárnapi Újság a debreceni állomás felavatásáról három képben is beszámolt.   A rajzokat Kallós Kálmán debreceni főiskolai rajztanár készítette el. Kallós egy rajzot készített a mozdonyszentelésről, egyet az indóház város felőli oldaláról, és egyet a pályaudvar sínek felőli oldaláról. A három rajz két részletben jelent meg a lapban, az első tíz nappal a vasútmegnyitás után, a további kettő pedig 18 nap múlva került az újságolvasók elé. A metszetekhez fűzött magyarázó szövegben a lap a vasútmegnyitás nemzeti fontosságát hangsúlyozta. És valóban, ezeknek a részletgazdag ábrázolásoknak a szimbolikus ereje még ma is érezhető, mert hitelesen ábrázolják a modernizáció iránt elkötelezett őseink reményeit.

A pályaudvar város felőli oldala és a vasút iránt érdeklődő helybéliek. A viseletek mutatják, nemcsak a polgárság, hanem a parasztok figyelmét is felkelti az új innováció.

"Asszonyi állat"  - így jellemezték az 1850-es években Pepita de Oliva spanyol táncosnőt, aki szexuálisan fűtött, visszafogottságot nem ismerő, szenvedélyes táncával felcsigázta a férfi állatok úri kedvét. Az volt az általános vélemény, nincs férfi, aki ellen tudna állni a hölgynek. "A jelenkor ezen légvirága" többször megfordult Pesten is, zajos sikert aratva.

A "szépség tündérnője"  Pesten egyetlen fellépéssel 500 forintot keresett, a rajongóktól pedig annyi virágot kapott, hogy "egy hatlovas szekér sem lett volna képes egyszerre elhordani".  Ráadásul, a táncosnő kifejezetten okosan bánt a szexuális vonzerejével - a korabeli források feljegyezték, hogy az ajándék virágokból kisebb csokrokat készíttetett, melyeket szuvenírként osztogatott a hódolóinak.  A szuvenírek tulajdonosai nyilván könnyebben felidézhették vágyaik tárgyát. 

De a java csak most következik.

Az Arany Sas szálloda a mai Kossuth Lajos utca és Semmelweis utca sarkán állt egykoron, ott ahol később az Országos Kaszinó (a szocializmusban a Szovjet Kultúra Háza) működött. Az alábbi, 1857. októberéből származó számla egy háromnapos pesti tartózkodás egyetlen emléke. Az ismeretlen utazó nem saját fogattal, hanem valószínűleg vasúton, vagy gőzhajón jött a városba. Nem a szállodában étkezett, nyilván ügyes-bajos dolgait intézte.

Miért érdekes ez a számla? Mert világosan látszik, hogy a szobaár nem tartalmazta sem a fűtést, sem pedig a világítást. Sőt, a fogadó házicselédjeinek szolgálataiért is külön kellett fizetni. Érdekes az istálló és a kocsiszín használatáért felszámítható tételek listája is. Az Arany Sasnak hatalmas kocsiszíne és istállója volt.  Mindez különösen fontos lehetett a vidéki kereskedőknek, akik az áruval megrakott fogataikat szemmel tudták tartani.

Szószaporítás nélkül csapjunk a közepébe.

Nem emlékszem rá, hogy valaha is hallottam volna a rongyos dinnye kifejezést. Vajon ma mit mondanának egy ilyen helyzetben? Vidd innét azt a szarságot?

Az 1850-es évek második felében járunk. Elhatározod, hogy Bécsbe mész. A pénz nem számít, lényeg, hogy kényelmesen utazz. Nézzük a lehetőségeidet.

Az alábbi térkép megmutatja, hol működtek egyáltalán vasutak. Ha mázlista vagy (és nemcsak gazdag), akkor az Osztrák Államvasút pirossal jelzett vonalaihoz közel van az otthonod és birtokaid.

Most pedig nézzük, milyen volt az első osztály, mit tudott nyújtani és mit nem.  Az alábbi képek egy az Osztrák Államvasút által 1856-ban összeállított jellegrajzalbumból származnak.

Legnagyobb valószínűséggel az alábbi első osztályú kocsival fogsz utazni.

Joggal gondolhatjátok, hogy egy olyan egyszerű kérdésre - meddig létezett a fővárosban a lovakkal történő hajóvontatás, és mikortól vették át a lovak helyét a gőzösök - tudjuk a választ. Nos, a helyzet nem ilyen egyszerű. Az 1850-1860-as években a városi hatóságok legkevesebb négyszer tiltották be a hajóvontatást. A többszörös tiltás mutatja: a lovak apró lépésekben, fokozatosan tűntek el a budai Duna partról. 

Hajóvontatás a budai oldalon 1827-ben, a még nem létező Várbazár helyén 

Nem tudom, hogy vagytok vele, de én csak felnőttként éreztem rá a képnézegetés élvezetére. Arra, hogyan kell megnézni egy festményt, és mitől válhat felvillanyozóvá egy-egy kiállítás.

Nincsenek bonyolult szabályok: jó alaposan meg kell nézni az elénk kerülő ábrázolásokat. Alapvetően ezt teszik a fortepan képek megfejtői is, beazonosítják a helyszínt, időnként a fényképeken szereplő híres embereket.  A timelord blogban szereplő képek túlnyomó többsége azonban nem ilyesféle figyelmet (elemzést) igényel. Nem olyan fontos a helyszín beazonosítása, mert legtöbbször azt amúgy is ismerjük. Jóval izgalmasabb a képek másodlagos, rejtettebb jelentésének megfejtése. Különös extra örömöt jelent, amikor egy jól ismertnek vélt képen felfedeznünk egy olyan apró részletet, amelyen korábban csak úgy átsiklott a tekintet.

Ilyen apró részletek következnek. Az antikváriumok és kezdő gyűjtők kedvence, Ludwig Rohbock metszetei. A képek az 1850-es évek második felében készültek.

Eger látképe

Az egri Csubakka

A walesi bárdokat Arany János 1857 nyarán írta. Közismert, hogy a ballada születését Ferenc József 1857-es magyarországi látogatása ihlette. Arany nem állt be az uralkodó dicsőségét zengők kórusába, és jól megfizetett dicshimnusz helyett egy szuggesztív költeménnyel fejezte ki a rendszer elleni érzéseit. Számomra Arany  balladájának csúcspontja:

"Elhullt csatában a derék
 -No halld meg Eduárd:
Neved ki diccsel ejtené,
Nem él oly velszi bárd."

Talán mondanom sem kell, hogy Ferenc József és Erzsébet utazása azért nem ilyen fagyos légkörben zajlott. Arany János helyett akadtak velszi bárdok, kik az uralkodó nevét diccsel ejtették. A kor szokása szerint az üdvözlő verseket külön kinyomtatták. Ezekből mutatok be néhányat.

A nagyváradi papság 20 versszak 80 verssorában próbálta kifejezni, mit jelent számukra Ferenc József látogatása. Az egyházfiak azt állították, csak az ő királyszeretetük az igazi, mert aki istent úgy szereti, mint ők, azok tudják Ferenc Józsefet igazán szeretni.

A most bemutatott metszet 1857-ben egy párizsi képes újságban jelent meg. A rajzoló a Rózsadomb tetejéről figyelte meg a várost. Ez idő tájt 187 ezren éltek Pest-Budán.

Javaslom, töltsétek le az alábbi, a szokásosnál nagyobb felbontásban feltöltött rajzot. Érdemes.