Timelord

Ma megtudtuk, röpke néhány éven belül,  milyen lesz az Andrássy út: autók nem járnak rajta, helyette fiákerek, kerékpárok és gyalogosok lesznek. Így vissza fog jön a békebeli hangulat. Ripsz-ropsz kiválogattam néhány képet, hogy könnyebben el tudjuk képzelni, mi vár ránk.

Anno Budapest sokkal de sokkal kisebb kiterjedésű gyalogosváros volt. A közforgalmú járművek napi használatát, netán a kocsitartást  igen kevesen engedhették meg maguknak. A boldog békeidőkben a városlakók gyalog mentek a munkába, és gyalog intézték napi ügyeiket.

 Az Andrássy út forgalma az 1890-es években. Budapest népessége kevesebb mint félmillió.

Tegnap este a miniszterelnökkel volt egy hosszú beszélgetés a hírtévén. Orbánnak volt egy megjegyzése, Magyarország költségvetését nem úgy kell elképzelni, mint egy lyukas takarót, amelyet a kormány megpróbál itt-ott befoltozni.

Rögtön eszembe jutott az alábbi karikatúra 1879-ből.

  Hát nem jó érzés, hogy ma már a költségvetés nem lyukas takaró?

A válasz: nincs. Ha viszont nincs lelkiismerete, akkor lehet-e egy politikusnak lelkiismeret-furdalása? Ez a logikai ellentmondás a 19. századi véleményvezéreket egyáltalán nem zavarta.  Ennek a tézisnek a képi megfogalmazásáról mutatok néhány ábrázolást.

 1898-ben hosszú szenvedés után életét veszti a század legsikeresebb német politikusa Bismarck kancellár.

Nehéz elképzelni, hogy szélsőséges időjárási és természeti viszonyok közepette, a szüntelenül háborgó tenger parányi sziklaszirtjein hogyan és mekkora emberi erőfeszítés árán  lehetséges világítótornyokat építeni. Most értettem meg, hogy a 19. században az angolok szabványosított építési technológiával tudtak - lehetetlen helyeken is  - világítótornyokat felállítani. A következő három kép 1879-ből származik.

Az első ábrán egy világítótorony elkészült alapzatát látjuk.

Hogyan fog fejlődni Budapest az új híd megnyitásával? Ezek a kérdések 1870 után rendre felmerültek a hazai közgondolkodásban. Érdekes módon a híd területfejlesztő hatásáról józanul - bár nem tévedések nélkül - gondolkodtak őseink.

1874-ben vagyunk, a híd építése már elkezdődött. Napvilágot lát az első rajz, milyen lesz a híd és környezete.

Napokon belül elkészült a Margit híd felújítása. A híd sztorijának van néhány olyan mozzanata, amely felett a guglizható írások elsiklanak. Most ezekkel foglalkozom. 

Az alábbi térkép Budáról készült 1876-ban. Abban az évben, amikor a hidat átadták a forgalomnak.

 A térképen jól látszik, hogy Buda fejlődése szempontjából a Margit híd ideális helyszín.

A kánikula témája a humor történetében rendre megjelenik.  Három karikatúrát választottam ki a kánikuláról. Az első ábrázolás 1893-ban készült.

A

 A légkondicionálás örömeit még nem ismerő világ  ötletbörzéje.

Banditizmus pillanatképei a 20. század elejéről.

Útonállók egy csoportja megtámad egy postakocsit. (1901)

„Amikor az intendáns kellő politikai támogatottságot élvezett, és távol tartotta magát a művészeti ügyektől, akkor zeneileg kimagaslóan termékeny időszakokat ért meg az Opera” – ez a lényegre tapintó mondat a Magyar színháztörténet c. monográfiában szerepel.

A 19. század utolsó évtizedeiben három igazgató (másképpen intendáns) Podmaniczky Frigyes, Keglevich Iván és Beniczky Ferenc működése nyomta rá a bélyegét az Operaházra. Podmaniczky a kompromisszumok mestere volt. Keglevicz egyszemélyi vezetéssel kísérletezett. Beniczky politikai hajsza miatt távozott az Operaház éléről. Ő volt az első direktor, akinek sikerült az Operaházat rentábilisan működtetni.

Olvasom a kis színes hírt, miszerint Tirolban két turistát egy kecske órákon át inzultált. http://atv.hu/cikk/20110819_orakon_at_terrorizalta_a_turazo_hazaspart_egy_kecske?source=hirkereso

 Mit tesz isten, ma került a kezembe egy 1905-ös kép, amely szintén tiroli hegymászókról készült. Ők viszont nem egy kecskével, hanem zergékkel kerültek kapcsolatba. A tudósítások szerint a váratlan találkozást a félénk állatok is épségben megúszták.