Timelord

A 19. századi sajtócsalások klasszikus esete következik.

A sztori előzménye, hogy az illusztrációk előállítása (helyszíni rajzoló, a fametsző munkája) egyrészt lassú, másrészt igencsak drága mulatság volt. A magyarországi képeslapok nemigen engedhették meg maguknak azt a profizmust, amit a nyugati képes hetilapok folytattak. A nagy példányszámban eladott Illustrated London News például az angol birodalom fontos eseményeit képekben is bemutatta. Ilyesmi sem a Vasárnapi Újságnál, sem pedig a versenytársainál nem volt elképzelhető. A hazai lapok illusztrációinak egy jelentős része ezért nem eseményekről, hanem könnyen értelmezhető érzelmekről (búsulás a nemzet felett, merengés a távolba, édeskés bájolgás) szólt.

De az élet, akkor sem csak ilyesmiből állt. Az újságolvasók városábrázolásokat, portrékat, sőt a méregdrága  eseményképeket is igényelték. A szerkesztőségek számára nem maradt más, mint a költséghatékony képlopás. Az volt a bevett gyakorlat, hogy néhány évvel korábbi, más újságokban megjelent rajzokat közöltek újra és újra a szerkesztőségek, azt sugalmazva: frissen, a lap számára készült alkotásokról van szó. 

A képlopás alábbi példája azonban különösen durvára sikeredett. Ebben az esetben nemcsak átvettek egy korábbi ábrázolást, hanem az ábrázolást megváltoztatva, eredeti jelentéséből teljesen kiforgatva közölték. Hamisítást ez, a javából.

1867: kikötői élet és a fiumei kereskedelmi akadémia

Joggal gondolhatjátok, hogy egy olyan egyszerű kérdésre - meddig létezett a fővárosban a lovakkal történő hajóvontatás, és mikortól vették át a lovak helyét a gőzösök - tudjuk a választ. Nos, a helyzet nem ilyen egyszerű. Az 1850-1860-as években a városi hatóságok legkevesebb négyszer tiltották be a hajóvontatást. A többszörös tiltás mutatja: a lovak apró lépésekben, fokozatosan tűntek el a budai Duna partról. 

Hajóvontatás a budai oldalon 1827-ben, a még nem létező Várbazár helyén 

Az első kép a mai Fortepanos bővítésből származik. A felvétel a sárospataki vártorony tetejéről készült, pillantás a belvárosra az 1950-es évek második felében. A második képet idén nyáron lőttem. 

Alig ötven éve Magyarországon még nem lehetett a Kossuth és Petőfi rádiók műsorát az egész ország területén fogni.  A Kossuthot csak az ország területének 70, az utóbbit pedig alig 45%-án lehetett hallani. Mondanom sem kell, zivatar és vihar esetén a helyzet még rosszabb volt.  A vezeték nélküli műsorszolgáltatás helyzetéről szól az alábbi két, 1963-ból származó térkép.

Nem tudom, hogy vagytok vele, de én csak felnőttként éreztem rá a képnézegetés élvezetére. Arra, hogyan kell megnézni egy festményt, és mitől válhat felvillanyozóvá egy-egy kiállítás.

Nincsenek bonyolult szabályok: jó alaposan meg kell nézni az elénk kerülő ábrázolásokat. Alapvetően ezt teszik a fortepan képek megfejtői is, beazonosítják a helyszínt, időnként a fényképeken szereplő híres embereket.  A timelord blogban szereplő képek túlnyomó többsége azonban nem ilyesféle figyelmet (elemzést) igényel. Nem olyan fontos a helyszín beazonosítása, mert legtöbbször azt amúgy is ismerjük. Jóval izgalmasabb a képek másodlagos, rejtettebb jelentésének megfejtése. Különös extra örömöt jelent, amikor egy jól ismertnek vélt képen felfedeznünk egy olyan apró részletet, amelyen korábban csak úgy átsiklott a tekintet.

Ilyen apró részletek következnek. Az antikváriumok és kezdő gyűjtők kedvence, Ludwig Rohbock metszetei. A képek az 1850-es évek második felében készültek.

Eger látképe

Az egri Csubakka

Egy 1613-as, Magyarországról szóló horoszkópot tartalmazó kalendárium került a kezembe.

Az ismeretlen szerző szerint Magyarország egy olyan tengerben evező hajóra hasonlít, amelynek adatik időnként egy kis csendesség. (A hasonlat persze nem igazán jó, mert a tengeri hajónak az egyenletes szél a hasznos, nem pedig a szélcsend - de ne akadjunk fenn ezen.) Magyarországnak meg kell békélnie, és fel kell hagynia a hiába való vetélkedéssel. Mindezt a Mars és Jupiter állásából vezette le a politikai elemző. 

A most bemutatott, kétrészes karikatúra 1863-ban készült. Címe: Pest nevezetességei. Az első rajz a szemétszállítás igénytelenségét (nyitott szekérről leboruló mocsok) állítja szembe a jómódú Váci utca urbánus környezetével. A második rajz a csavargók és koldusok kitoloncolásának feltűnést keltő látványosságát (és mindennek hiábavalóságát) teszi szóvá.

A Városliget sarkában, a Hermina út és a mai Ajtósi Dürer sor találkozásánál működött a Fischhof hidegvíz-gyógyintézet. A szanatórium specialitása a hideg vizes borogatás alkalmazása volt.

Ezen a telken működik ma a Teleki Blanka Gimnázium és a Vakok Intézete.

A Budapest talpra áll című rajzsorozat 1947-ben jelent meg a sajtóban. A politikai propaganda eszközévé silányított karikatúráknak erős a jelentéstartama. A legfőbb üzenet: a főváros újjáépítése a kommunista politikusok munkájának eredménye, így a budapestiek felszabadultan élvezhetik az életet.

Talán az utolsó két rajz a leginkább viszolyogtató. A Gerő Ernőt Petőfi Sándorhoz mérő giga dörgölőzés után az erőszak dicsőítése következik. Az utolsó képen az látható, hogy egy az orosz katonaságra hajazó csizmás láb eltiporja a talpnyalókat. Ez a gondolat több szempontból is furcsa.  Furcsa mert azt állítja, hogy a hatalom éppen a neki hajbókolókat, neki talpnyalókat fogja eltaposni, és nem pedig azokat, akik ezt nem teszik. De furcsa azért is, mert a szerző a saját talpnyalói mivoltját nem azonosítja nyalásnak. Csőlátás ez, vagy - rosszabbik esetben -  cinizmus a javából.