Az első világháború előtti évtizedekben létező, a hétköznapi cselekedeteket korlátozó hatósági előírásokból jöjjön néhány apróság. A gyerekeknek például 1900-ban tiltották meg, hogy az alsóvezetékes villamossal rendelkező utcákban karikázzanak. Amúgy, az alsóvezetéket 1887 óta ismerték Budapesten. 1889-től megbüntették azt, aki egy dróttal belenyúlt az alsóvezeték csatornájába.

Karikázó gyerek (lelőhely: fortepan)

 A katonák kerékpározhattak felettesük írásos engedélyének birtokában. Furcsa módon az engedély azt igazolta, hogy a katona tud kerékpározni. Hogy miért volt erre szükség, azt nem tudom. Amúgy a kardot a kerékpárra kellett felkötni. 

 A helyes válasz a bérkocsisok. Az éjjeli hajtási engedéllyel rendelkező bérkocsisok azonban nem állhattak meg bárhol. Szabályozva volt, hogy egy rendes bérkocsi állomástól hány méterre várakozhattak utasokra. Nem mehettek a pályaudvarok érkezési oldalára, vagy a mulatók kijáratához egy-egy fuvarért.  Cserkészniük kellett. A lóversenypálya bejárata elé viszont megállhattak.

Természetesen a villamosról van szó. Köpködni sok helyen tilos volt, de a nyálazás tilalmáról csak a villamosok esetében olvastam. Ne arra gondoljatok, hogy az utasoknak tilos volt a nyálukat csorgatni. A kalauzoknak volt tilos megnyálazott ujjal leszakítani a menetjegyet a jegytömbből. Ez volt a nyálazás.

 Itt a vége, fuss el véle.