Magyarország első drótkötélpályája 1884 májusában készült el Hunyad megyében. A kötélpálya 33 km(!) hosszú volt, faszenet és vasércet szállítottak rajta.
A pályát négy gőzgép hajtotta, a lejtése 727 méter volt. A kötélzet minden 40 másodpercben továbbított egy kosarat. A tíz órás munkaidő alatt naponta 900 kosár (120 tonna érc + ezer liter faszén) érkezett be a vajdahunyadi vasgyárba. A kosarak egyharmada faszénnel, a többi vasérccel volt megpakolva.
A drótkötélpálya áráról három adatot (531, 560, 597 ezer forint) is találtam, hogy melyik a helyes azt nem tudom. De végül is mindegy: a beruházás költsége mai szemmel nézve nem tűnik irreálisan magasnak, bár a tervezett költségeket meghaladta.
Merre vezették a drótkötélpályát? Az alábbi térkép megmutatja.
A drótkötélpálya Vadudobri szénégető telepét kötötte össze a gyalári vasércbányával és a vajdahunyadi vasgyárral. Vadudobri és Gyalár közötti szakaszon kizárólag faszén utazott. A gyalári bányászat felfutása miatt 1895-ben Gyalár-Vajdahunyad között a régi drótkötélpályával párhuzamosan egy második pályát is felépítettek.
A drótkötélpálya működtetése és fenntartása - mai szemmel nézve - roppant élőmunkaigényes volt. Gyaláron például 800 munkás foglalkozott a fejtéssel, a kötélpályán ugyanakkor háromszázan dolgoztak.
Az első drótkötélpályával a hazai nagyközönség az 1885-ös országos kiállításon ismerkedhetett meg. A kiállításban egy működő modellt állítottak ki, amely részletesen elmagyarázta a drótkötélpálya működési elvét. Hogy mi lett ezzel a modellell? Igyekeztem kideríteni, sajnos eredmény nélkül.
Itt a vége, fuss el véle.
