Lássuk be, Körösladány nem sok vizet zavart az elmúlt évszázadokban. Magam is csak annyit tudtam róla, hogy az itt élők egy pazar trükköt találtak ki jó háromszáz éve. A trükk lényege a következő. Képzeld el, hogy egy hatósági eljárásban esküt kell tenned, hogy a föld, melyen állsz egykor a szülőfaludhoz tartozott. Muszáj hazudni, mert akarod a földet, mit tegyél hát, hogy ne kerülj a pokolra? Nos, a körösladányiak azt fundálták ki, hogy a falu földjét szórják a csizmájukba, felhúzzák, majd megesküsznek, hogy a föld, amelyen állnak Körösladányé volt egykoron..

Na de elég a locsogásból! Jöjjön az, amiért ez a poszt megszületett.

Egy fotót szeretnék a figyelmetekbe ajánlani. A kép az 1894-ben elkészült körösladányi Sebes-Körös hídról készült. A felvétel készítésének idejét nehéz megbecsülni, ti. nem tudom, hány évente festettek újra egy hidat egykoron, mennyit bírtak ki az akkori festékek. A fotó ugyanis arról szól, éppen festik a híd vasszerkezetét.  A képen láthatjuk a hídszerkezet tetejére felmászó munkásokat, sőt figyelmes szemmel azt is észrevehetitek, hogy a hídpillér teteje melletti útpályán ott áll a többi munkás is.

De vajon mit árul el a munkásokról készített felvétel?

A híd felújítását a paraszti munkaszervezéshez hasonlóan oldották meg. Nemcsak a felnőtt férfiak, hanem a nők és a gyerekek is részt vettek a munkában. A nők nagy valószínűséggel nemcsak az ennivalóról gondoskodnak, talán a festés előtti és utáni takarításban is részt vettek. A gyerekek hordják az ivóvizet a munkásoknak, és a kezük alá tették, amit kell. Úgy gondolom, hogy a baloldalt, vállán lapáttal és seprővel álló ember a hídhoz tartozó útszakasznak az útkaparója lehetett. Az útkaparó hivatali minőségében került a fotóra, nem pedig azért, mert a munkabrigád tagja. A csoport vezetője talán a középen (jobbra) álló védőszemüveget és munkaköpenyt viselő férfi lehetett.

Könnyű elképzelni a felvétel elkészítése előtti pillanatot. A fényképész szólt, hogy az asszonyok fogják a kezükbe a kenyeret, hadd lássák a fotó megrendelői, a brigád elvégzi a munkát, és van kenyerük az embereknek. Hogy ki lehetett a fotós, és ki a megrendelő? Miért volt szükség egy fényképes bizonyítékra? Nem tudom. Azt azonban igen, szokatlan nézőpontú, értékes fényképfelvétellel van dolgunk.

Itt a vége, fuss el véle.