A most bemutatott jeruzsálemi fényképek abból a korszakból származnak, amelyben a zarándoklatok mellett már megjelent a szervezett turizmus is. Sajátos módon a szent város hétköznapi életét bemutató felvételek és az utazók jeruzsálemi élménybeszámolói (melyből, jó párat elolvastam, ráhangolódva a képválogatásra) nem csengnek egybe. Az írásokban az utazókat ért átverések, a szentföldi megpróbáltatások, és a turisták által ellepett Jeruzsálem indokolatlan drágasága kap nagy hangsúlyt. Ezzel szemben a bemutatott fényképeken sem turistákat, sem pedig zarándokokat nem látunk. A város egy fényképész szemével másról szól.

Jeruzsálem látképe. „Mikor a görög hitű zarándokok a betlehemi kapuhoz érnek a bejutásért fejenként négy parát fizetnek. Azután a saját hitfelekezetükhöz tartozó zárdákban keresnek szállást, hol kapnak is, de nem ingyen, hanem oly kegyetlen árakért, hogy a szent vendéglátást a leggazdagabb zarándok sem állja ki 48 óránál tovább, mikor aztán kénytelen a város muzulmán lakóihoz menekülni szállásért. Fizetniük kell a zarándoknak Jeruzsálemben minden lépten-nyomon, mikor a városba érkeznek, mikor a szent sír templomába lépnek, mikor a többi szent helyet felkeresik, s végre mikor a városból eltávoznak.” (1878)

 Jeruzsálem jaffai városkapuja.  A városfalon utazási iroda információs táblája. Az 1841 óta működő Cooks angol utazási iroda a szentföldi turizmussal 1880-as évektől kezdődően foglalkozott.  Az iroda történetéről bővebben: http://en.wikipedia.org/wiki/Thomas_Cook. A szentföldi szervezett kirándulások egyik kiinduló pontja volt földközi-tengeri kikötőváros Jaffa (ma Tel-Aviv része). A hajóval érkező zarándokok Jaffától két-három nap alatt karavánba szerveződve megérkeztek Jeruzsálembe. 

 Jeruzsálem lakói. Zsidó öregemberek imakönyvvel

Az Ecce Homo templom előtti út. A hagyomány szerint ezt az utat járta be a megkorbácsolt Jézus vállán a kereszttel

 A Szent Sír temploma Jeruzsálemben. A bejárat előtt, a kövezetre leterített szőnyegeken kegyárusok portékája. „A Szentföldön jártamban Jeruzsálembe érve, siettem a Szent sír templomába (…) A körülépített templomhoz csak egy szűk térről juthatunk. Bemenve a tornácban a török hatóság templomőrei hevernek szőnyeges padokon.”  (1907) 

 „Már a nagypéntek délutánján iszonyú tolongás van a templom bejáratánál. A sokaság benn a templomban tölti az éjjelt, sőt némelyek oda is kötözik magukat a szent sír kápolnájához, hogy el ne taszítsa őket a tömeg, mert abban a hitben élnek, hogy az, ki először kapja meg az minden kínjaitól megszabadul. Szombat délutánján végre a pátriárka megjelenik, s a templomban minden lámpát kioltanak. Ekkor a pátriárka bemegy a szent sir kápolnájába s néhány perc múlva megjelenik a szent tűz a kápolna oldalablakain keresztül. Leírhatatlan zaj támad most a sokaság között, és alig van rá eset, hogy a tolongás közt szerencsétlenség ne történjék. Egy pillanat után már mindenki meggyújtotta gyertyáját és sóvárogva szívja be annak füstjét, sőt vannak oly vakbuzgók is, kik szakállukat meggyújtják a szent tűznél, s ezáltal minden betegségtől megmenekülni vélnek.” (1878)

 Piac Jeruzsálemben. Gyapjúbálák, zöldségeket áruló asszonyok, teherhordó tevék

Jeruzsálem lakói. Kőfaragó mesterek és segédeik

 Jeruzsálem lakói. Kecsketömlőben vizet szállító fiú

 Jeruzsálem lakói. Tejet áruló parasztasszonyok

Jeruzsálem lakói. Kukorica őrlés kézimalommal

Jeruzsálem lakói. Utcai kenyérárusok

 Az Olajfák hegye és Gecsemáné kertje.  „Lóháton kezdtem Jeruzsálemet körüljárni, de ez nem bizonyult célszerűnek, így szamáron folytattam, mely a Bismark névre hallgatott. Tulajdonosa nem azért nevezte így csacsiját, mintha a nagy államférfit gúnyolni akarta volna, alig is tudott valamit kilétéről, de a német zarándokoktól sokat hallotta ezt a szót, s eltalálta, hogy valami kiválót jelent. A németek nevettek a legjobban rajta, ha Ibrahim a csacsit veregetve kínálgatta: – Bismark, Bismark.” (1907)

A bemutatott felvételeket a Kongresszusi Könyvtár őrzi, és 1890–1900 között készültek.