Az Andrássy úton 1910-ben megnyílt Párizsi Nagyáruház históriájából rendhagyó módon egy privát történet következik.
Ezt a történetet még gyerekkoromban kaptam a dédmamámtól, és arról szól, hogyan (nem) ismerkedett meg 1911-ben a dédnagyapámmal a Párizsi Nagyáruházban. A dédnagyanyám fiatal leányként ugyanis az áruház kesztyűosztályán dolgozott.
A történet ott kezdődik, hogy a dédi megismerkedett egy férfival és beleszeretett. A történetnek ez a szála sajnos ismeretlen, hogy ki volt ez a férfi, történt-e bármi kettőjük között (valószínűleg nem), azt nem tudom. Az azonban bizonyos, hogy dédmamám szülei alaposan megijedtek és eltiltották 16 éves lányukat az udvarlótól.
Dédmama sírt, dacolt, a nagynénik pedig hozták-vitték a híreket és lelkére beszéltek: az a férfi bizony-bizony csak azt a bizonyos dolgot – ami tudvalevőleg a legdrágább kincse – akarja a déditől. Hogy mennyi idő után tört meg a dédmamám, azt nem tudom.
