Velence első elektromos díszkivilágítását a Ganz Villamossági Rt. 1912-ben szerelte fel. A projekt részleteiről alig néhány információt találtam, az bizonyos, hogy a transzformátorokat a vállalat budapesti gyárából szállították. Az izzók, vezetékek és egyéb alkatrészek (pl. kapcsolók) származási helye és gyártója ismeretlen.
A velencei Campanile újjáépítése, 1911
Az első világháború előtt még nem létezett tömegturizmus. A világlátás passzióját egy szűk társadalmi réteg engedhette meg magának. Az összefüggő európai vasúthálózat és a menetrend szerinti hajójáratok azonban megteremtették az alapját az idegenforgalomnak. Ez az a kor, amelyben Velence varázslatos úti cél, és egy életre szóló kaland ígéretét hordozta: „akinek beteg szíve van, az meggyógyul Velencében, aki egészségesen megy oda, az szívdobogást kap, valahányszor visszagondol reája”.
A most bemutatott velencei képek 1890–1900 között készültek és a Library of Congress gyűjteményéből származnak. Egyértelműen látszik, a lagúnák városa még nem a turistákból él, de a hétköznapi élet pillanataiban és helyszínein már fel-feltünedeznek a gazdag turisták. „Velence arisztokratikus csöndje” megbűvöli az idegeneket.
Az első három képen lézengő turistákat látunk.
