Magyarországon a kerékpározás, és a kerékpáros kultúra az 1880-as évektől indult rohamos fejlődésnek. A századelőre megszilárduló kerékpáros kultúrát az országszerte működő több száz kerékpáros egyesület közvetítette. A kerékpáregyletek túlnyomó többsége nem sportegylet volt, nem arra szerveződött, hogy a tagjaik gyorsasági versenyeken induljanak. Az volt a tipikus, hogy az egyesület kerékpáros kirándulásokat, város közeli bulikat szervezett, tagjai pedig közösen kocsmáztak és múlatták az időt.
Kolozsvári kerékpárosok 1888-ban
A kerékpáros egyletek szédületes terjedését a kivagyiság is erősítette. Az egyesületek ugyanis kötelező egyenruhát és kötelező egyesületi jelvényt is előírtak tagjaiknak. Ezek a külsőségek a hétköznapokban azt jelentették, hogy a bicajost még véletlenül sem nézhette egy idegen kerékpáros kifutófiúnak, vagy más, a kerékpárt munkaeszközként használó embernek. A 19. század végére ugyanis a kerékpár ára egyre csökkent, és használata megjelent a munka világában.
