Timelord

A minta bakter című, négy rajzból és a hozzá csatlakozó költeményből álló képregény 1890-ben jelent meg az egyik élclapban, egy olyan időszakban, amikor a MÁV alkalmazottai magasabb fizetésért harcoltak morgolódtak. A rajz azt sugallmazza, a vasutasok lógnak, nem érdemelnek több zsozsót. 

A vasutasok azt állították, egyre nagyobb a vasúti forgalom, és a napi munkaterhelés észrevehetően megnőtt. Mindez így is volt, 1890-től a erősen megélénkült a vasúthasználat. A MÁV alkalmazottainak munkájával, és az elvégzett munka színvonalával a közlekedési tárca vezetője, Baross Gábor azonban nem volt elégedett. A fizetésemelés ügyét nem támogatta, ráadásul meg is sértette a MÁV alkalmazottak delegációját. Baross a küldöttséget ugyan fogadta, de az előre megírt beszéd felolvasását félbeszakította, és - a fizetésemelés indokoltságát alátámasztó érvek meghallgatása nélkül - elutasította a vasutasok kérését. Ezt a viselkedést a vasutasok nem feledték. 1892-ben, a miniszter váratlan haláláról a MÁV Hivatalos Lapban nem emlékeztek meg. 

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy erős akaratú és nagy tekintélyű miniszter, akit úgy hívtak, hogy Baross Gábor. 1891 egy dolgos hétköznapján a gőzhengerként nyomuló államférfi kinyitotta a Magyar Hírlapot, és szeme elkerekedett. Az újság nem a dicséretéről zengett, hanem a vasutasok panaszaival foglalkozott. Ejnye már - gondolta a vasminiszter. A vasutasok nem tudják mit beszélnek, nem úgy van az! - és félretette a napilapot. Igen ám, de másnap új cikk jelent meg az újságban, arról, milyen sokat kell dolgozni a vasutasoknak, milyen kevés pénzért. És így ment ez hétről-hétre. Az újságírók nem szálltak le a témáról, a minisztert bíráló cikkek száma nőtt, a lap pedig egyre jobban fogyott. Mit szólt mindehhez a nagy Baross Gábor? Képzelhetitek, hogy a vasakaratú miniszter agya eldurrant, de jó alaposan.  Bosszút forralt a szívében, és cselekedett. A lap uszítja a vasutasokat - mondta - ezért, megtiltom, hogy a vasút az újságot vidékre szállítsa és a posta kézbesítse.

Nemrégiben visszakerült eredeti helyére - a Baross tér közepére - a legendás vasminiszter, Baross Gábor szobra.   Az alábbi kép megmutatja, hogyan is nézett ki az 1898-ban felállított szobor. Ma azonban már nem ezt látjuk.

A képen jól látható, hogy a szobor talpazatát egy koszorú díszíti. A koszorúról igen kevés adat fenn. Az ércből készített koszorút a  Kereskedelmi Utazók Egyesülete fizette. A koszorú babérlevelein azoknak a városoknak a nevét lehetett elolvasni, amelyek adakoztak Baross Gábor szobrára. 

Az alább bemutatott, Magyarországról 1890-1900 között készített fotólitográfiák a Kongresszusi könyvtárból származnak. A képeken tájhasználatában takaros, karbantartott épületekkel és tisztának tűnő közterekkel rendelkező településeket látunk.

A negyvenezer fős népességű Kassa főtere a színházzal, és a közúti vasúttal.  A  városban a ló- és gőzvonatású  közúti vasút 1891-1909 között működött. A kép bal oldalán megfigyelhető, épp kövezik a teret. Kassa 1883-tól kövezetvámot szedett a városba szekérrel beérkező környékbeliektől. A városban a vízvezetéket a 1900-as évek közepén kezdik építeni.

A Vaskapu hajózási akadályainak felszámolása a 19. század végének legnagyobb állami beruházása volt. Az 1890-1898 közötti munkálatok során több mint 25 millió köbméternyi követ és földet mozgattak meg hat munkaállomáson.  85 építőmunkás szenvedett halálos balesetet. Sőt, ebbe halt bele a mű legfontosabb szervező-koordinátora és akarnoka Baross Gábor is. Voltak meddő viták, határidő és költségvetés túllépés. És persze előbb avatták fel (1896), mintsem teljes egészében elkészült (1898) volna. A teljes költsége 31 millió korona volt, ez az összeg körülbelül akkora, mint amennyit a MÁV 15 év alatt költött beruházásokra.

A munkálatok nagyságrendjét ez a kép plasztikusan érzékelteti. A metszeten a Grében hegy Dunába mélyen benyúló lerobbantott részét egy pontozott félkörív jelzi. Ez alig 327 ezer köbméter volt, a teljes földmunka, kevesebb mint két százaléka.