Timelord

Az Andrássy út (lánykori néven Sugár út) alábbi, legkorábban nyilvánosságra kerülő tervrajzát a szokásosnál jóval nagyobb felbontásban tettem fel: A képet érdemes letölteni és részleteiben is megnézni. 

Az Andrássy út teljes hosszában zárt sorú beépítést álmodtak, azzal a különbséggel, hogy az út első felében több emeletes bérpaloták, a Köröndtől pedig villák épülnének. A tervet a korabeli sajtó merésznek minősítette, mert a legszűkebb utcákkal rendelkező Terézvárost szelte át. "Azt mondják, hogy ez a miniszterelnök legkedvencebb terve, mert azt hiszi, hogy nemcsak a fővárosi lakosságnak tesz jó szolgálatot, hanem Pestnek egyszerre nagyvárosi jelleget nyújt általa." 

A terven számomra az Operaház elhelyezése a legfeltűnőbb. Az első elképzelés a Városligeti fő sugárút legelejére helyezte az Operaház épületét.

Most pedig következzenek az Andrássy útról készített első látványtervek.

Az Andrássy úton 1910-ben megnyílt Párizsi Nagyáruház históriájából rendhagyó módon egy privát történet következik. 

 Ezt a történetet még gyerekkoromban kaptam a dédmamámtól, és arról szól, hogyan (nem) ismerkedett meg 1911-ben a dédnagyapámmal a Párizsi Nagyáruházban. A dédnagyanyám fiatal leányként ugyanis az áruház kesztyűosztályán dolgozott.

A történet ott kezdődik, hogy a dédi megismerkedett egy férfival és beleszeretett. A történetnek ez a szála sajnos ismeretlen, hogy ki volt ez a férfi, történt-e bármi kettőjük között (valószínűleg nem), azt nem tudom. Az azonban bizonyos, hogy dédmamám szülei alaposan  megijedtek és eltiltották 16 éves lányukat az udvarlótól.

Dédmama sírt, dacolt, a nagynénik pedig hozták-vitték a híreket és lelkére beszéltek: az a férfi bizony-bizony csak azt a bizonyos dolgot – ami tudvalevőleg a legdrágább kincse – akarja a déditől. Hogy mennyi idő után tört meg a dédmamám, azt nem tudom.

„Mi szabad nép vagyunk, s habár politikai tekintetben e pillanatban gúlában tartjuk is fegyvereinket, társadalmi tekintetben elszántan védjük jogainkat, s e téren még a nyugat befolyásának sem engedünk. Igaz, hogy sokszor gyerekeinket, feleségünket, sőt magát úri személyünket is jól megdögönyözik, sőt földre tiporják a küzdelemben, de máskor meg mi dögönyözünk, tiprunk másokat, feleségeket és gyerekeket.” – így ironizált a pesti sajtó 150 évvel ezelőtt az omnibuszokon uralkodó közállapotokról. Ekkor már harminc éve működött az omnibusz Pest-Budán.

 Az első pesti omnibuszok 1832-ben álltak forgalomba.

Ma megtudtuk, röpke néhány éven belül,  milyen lesz az Andrássy út: autók nem járnak rajta, helyette fiákerek, kerékpárok és gyalogosok lesznek. Így vissza fog jön a békebeli hangulat. Ripsz-ropsz kiválogattam néhány képet, hogy könnyebben el tudjuk képzelni, mi vár ránk.

Anno Budapest sokkal de sokkal kisebb kiterjedésű gyalogosváros volt. A közforgalmú járművek napi használatát, netán a kocsitartást  igen kevesen engedhették meg maguknak. A boldog békeidőkben a városlakók gyalog mentek a munkába, és gyalog intézték napi ügyeiket.

 Az Andrássy út forgalma az 1890-es években. Budapest népessége kevesebb mint félmillió.