(Humorosnak szánt vers részlete, 1881)
A boldog békeidőkben a kivándorlás a kétkezi munkájukból élő, politikai jogokkal nem rendelkező iskolázatlan szegénység számára a vagyoni és társadalmi felemelkedés reális lehetőségét jelentette. 1899–1913 között 1,2 millióan vándoroltak ki Magyarországból.
Az állam és a tőkések növekvő aggodalommal figyelték a kivándorlást. Az utóbbiak azért, mert fogyott az olcsó munkaerő. (A 20. század eleji fővárosi építkezéseken már munkaerőhiánnyal küszködtek.)
Hogyan lehetne ennek a káros folyamatnak gátat szabni?
